Vagy én kaptam el valamit? Úgy tűnik, hogy bujkál bennem valami kórság. Reggelre olyan volt a nyelvem, mint egy hatalmas kiszáradt tapló, nyelni is alig bírtam. Ma meg mintha agyonvertek volna, olyan álmosság ült rám. Ez nem influenza, de okot adott arra, hogy elgondolkozzam az influenza hisztérián.
Ma délután megyek az új háziorvoshoz. Ez egy beszélgetés lesz, hogy megismerjük egymást, de valószínű, hogy át fogok hozzá jelentkezni. Ennek egyik oka az, hogy nem kell a rendelőben rostokolni órákat, hogy bejusson az ember fia. Másrészt elolvastam a doktornő bemutatkozóját. Foglalkozik gyógynövényekkel és homeopátiával is. Szeretem, ha egy tünetre nem egyből hatféle tabletta jut az orvos eszébe, hanem alternatív megoldásokat is tud ajánlani.
A beszélgetés egyik témája biztosan a H1N1 oltás lesz, érdekel mi a véleménye a dologról. Oltassunk, ne oltassunk, sokszor hallom ezt a kérdést. Az egyik oldal, aki oltatni akar, mindenáron fel akarja hívni a figyelmet a vérmes fertőzés kockázataira. A másik tábor meg összeesküvés elméleteket gyéárt az oltóanyaggal kapcsolatban.
A harmadik csoport meg nem az oltóanyagról vitázik, hanem politikai kabarét szervez az influenza köré. Ki szállít, miért szállít, miért titkos a szerződés, kigyártja, hol gyártja, offshore cég, és lehetne folytatni. Az egészben talán csak egy apró gondolat vész el, az egészség megörzése.
Az ellenzők jobbára a Lenkei féle lórúgás vitaminokban hisznek. Ezen persze érdemes elgondolkodni. Lehet-e, szabad-e annyi vitamint a szervezetbe juttatni, amennyi egy elefántnak is sok volna? Persze tudom én, hogy a C vitamin vízben oldódik, és a felesleg a vizelettel távozik, de azt azért ne feleljtsük el, hogy a felesleg a szervezetre káros anyagnak számít, amit a vesék választanak ki. A túlzott működésnek meg sokszor vesekő a vége.
Persze a vitaminok kellenek a szervezetnek, de azt se akarja senki bemagyarázni, hogy a C vitamin megelőz minden cseppfertőzést. Addig rendben van, hogy az erős immunrendszer a takonykórt megelőzi, de az influenza mégis más.
Azt is sokszor hallani, hogy az új influenza halálozási aránya is ugyan olyan, mint az eddig jól ismertté. Azt talán kevesebben tudják, hogy ez bár igaz, de a fertőzőképessége nagyobb, tehát ha százalékosan ugaynannyi ember is hal meg, de ha több a fertőzött, akkor az elhunytak száma is nagyobb lesz. Így volt ez a nagy spanyolnátha idején is. Abba is épp annyian haltak meg százalékosan, mint minden más influenzába, csak hát sokkal többen kapták meg.
Én meg most itt állok, és a sok rendelkezésre álló információból ki kellene válogatnom a valódi érveket a légbőlkapottakból. Egyelőre úgy vélem, hogy nem oltatom be magam, de ezt nem azért gondfolom, mert a mellékhatásoktól félnék, vagy egyenesen károsnak tartanám, inkább azért, mert nem tartom valós veszélynek.
Még soha nem voltam influenzás, vagy ha igen, akkor már nem emlékszem rá. Amióta élek, még nem volt igazán nagy járvány. Aztán ki tudja, talán ez most az lesz? De hát a madárinfluenza sem ért el minket igazán. A legtöbb áldozat délkeletázsiában volt. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a rossz higéniai feltételek okozták ott is. Mi meg itt tudunk kezetmosni és azt is tudjuk, hogy köhögni-tüsszögni zsebkendőbe kell.
Persze az elképzeléseink a megfelelő higénéről néha nekünk is ködösek. A zsebkendő sem csodaszer, főleg ha rosszul használjuk. Ugyan ez nem egészen ide tartozik, de tagnap a bolt előtt láttunk egy kikötött kutyát. A gazdi valószínűleg vásárolni ment a boltba. Azt nem vette észre, hogy a kutyáját egy nagy adag hányásba kötötte bele. Szerencsétlen állat meg ott kapirgált az egyébként igen veszélyes biológiai anyagban. Ki tudja miket szedve össze. Kis TBC, vírusos májgyulladás, bármi előfordulhatott abban a nagy adag hányásban. A kutya meg a lábain viszi haza a "zsákmányt"... Igazán felelőtlenek tudunk lenni, és ezzel nem csak saját egészségünket, de másokét is veszélyeztetjük.
Beszolda