...többet vissza nem adom / hogyha vissza kéred, száz forintot kérek.- hangzik a mondóka. Én meg szeretek úgy adni, hogy azt később ne kelljen visszakérnem :) Ez a bejegyzés egyébként a csereberéről fog szólni, amihez manapság könnyen kapcsolódnak baloldali gondolatok. Ezért is tartom fontosnak, hogy elöljáróban néhány dolgot rögzítsek.

A magántulajdont sérthetetlennek tartom, de nem mindenek felett állónak. Jogot és törvényt tisztelek, de a jogászok törvénye nem írhatja felül az erkölcsöt és a legfelsőbb földi törvényt, a Szent Korona rendjét, melyet hitem szerint a Király valósít meg, aki legelső szolgája Hazájának és Nemzetének.

Nem hiszek a francia forradalom kétes értékű "vívmányaiban". Hamis és hazug jelmondat a "Szabadság Egyenlőség Testvériség -vagy Halál" (Liberté, Égalité, Fraternité -ou la Mort) a jakobinus (és bármely más) diktatúra áldozatainak hantjain. A Szabadság Egyenlőség Testvériség jegyében ma Franciaországban hivatalosan csupán egy nemzet él, mindennemű nemzetiségek nélkül.

A nagy francia forradalom idején a Francia Királyság 25 millió lakosa közül 6 millió egyáltalán nem, másik 6 millió pedig alig-alig tudott franciául. Ma már majdnem mindenki beszéli az irodalmi franciát és csaknem mindenki franciának is vallja magát. "Köszönhető" ez a liberális "nemzetteremtő" eszmeiségnek... Ennek az eszmeiségnek volna beteljesedése az Afrikai / Amerikai / Ázsiai /Európai Egyesült Államok, majd ezek egyesítésével a Világkormány létrehozása.

Én ezzel szemben a Nemzetek Európájában, a Szent Koronában és a szeretet erejében hiszek -a szeretet erejében a hideg értelem felett.

Hogy a politika érzékeny mezsgyéjéről evezzünk vissza, a kicsit biztonságosabb cserebere témához. Tegnap egy segítségkérő bejegyzést írtam a városunk egyik facebook oldalára. Halast kerestem, mert azt még nem találtam eddig a városban. Jött is szép sorban a segítőszándékú válaszok sora, hamar meglett a megoldás is. 

Aztán a beszélgetés a cserebere felé terelődött. Ő halat fog nekem, én szappant készítek, egyezzünk meg. Másnak lekvárra volna szüksége, a harmadik meg sajtot, a negydik szintén szappant készít. Van egy kezdeményezés nálunk, élelmiszer csere, de ebbe nem tudok beszállni sem a festményeimmel, sem a szappanjaimmal.

Talán megoldás lenne az ilyen aszimmetrikus cserékre, ha van valami elszámoló egység, de ebbe az APEH, párdon: NAV már beleszólhat akkor is, ha az elszámolóegység történetesen nem forint. Másrészt az okosok azt mondják, hogy egy zártan működő gazdasági rendszerben, ha egynél nagyobb számú fizetőeszköz van, akkor az erősebb a gyengébbhez romlik a használat során. Magyarul hiába bocsát ki mondjuk egy város, vagy kistérség saját pénzt, az törvényszerűen olyan gyengévé válik, mint az állami fizetőeszköz. 

Három magyar helyi pénzről tudok. Ezek a soproni Kék frank, a Veszprém megyei Balatoni Korona és a hajdúnánási Bocskai Korona. Ezen felül találkoztam már a suskával is. Utóbbi annyiban tér el a többitől, hogy itt nincs kinyomtatott, valóságos pénz, pontosabban utalvány, mert a jelen törvények szerint Magyarországon egyetlen hivatalos fizetőeszköz van, a forint. Minden mást pénzhelyettesítő utalványnak kell hívni, de a köznyelvben nyilván ez is pénzként fogalmazódik meg.

Pénzre azért van szükség, mert mondjuk egy tehenet igen nehéz paradicsomra cserélni. Mennyi paradicsomot kellene adni egy tehénért? Plusz meg is romolna az egészben vett tehén, mire befejeznénk minden részének elfogyasztását. Arról nem is beszélve, hogy a másikra meg a több mázsa paradicsom rohadna rá, amit a tehénért kapott. Szóval a pénz önmagában nem ördögtől való, legfeljebb azok, akik rosszhiszeműen használják ki az nyilvánvalóan benne rejlő lehetőségeket.

Nálunk nincs helyi pénz, pedig azt gondolom, hogy jó hatása volna. A város nem bocsáthat ki forintot, de sok az elvégzetlen munka, amit a kibocsátott helyi utalvánnyal megoldható volna. Olyan ez, mint a munkanélküliség. Sokan arról beszélnek, hogy ilyen nagy a munkanélküliség, olyan nagy a munkanélküliség, én meg amerre nézek., elvégzetlen munkát látok, amire nem volt gazdasági erő. A nyilvánvalón kívül van egy nagy rakat városi szolgáltatás is, amire lehetne használni a helyi pénzt, ami forgalmat generál, ami munkahelyet teremt, ami újabb fogyasztókat, velük pedig termelőket jelent.

Én pedig a csereelszámolásban maradok a halpikkelynél, de kizárólag csak abban az esetben, ha a pikkely hordozója is megvan :)