Beszélgettem valakivel a napokban, és szóba került a pirográf. Illetve még korábban Egerben, egy borozgatás alkalmával egy rovásfeliratú házszámtábla ötlete merült fel. Neki kellene állni, de közben valami ebédfélét is ki kellene találni. A táblát eredetileg faragni akartam, de összekombináltam a fejemben lévő dolgokat.

A ma reggeli körút először a piacra vezetett, ahol vettem egy nagyobbacska csirkecombot, meg egy kiló kacsahájat, aztán (a) "stafírungos" Katihoz futottam be érdeklődni, majd a férjurához a műhelybe. Itt kaptam, egy darab fát, ennek birtokában pedig (a) patchworkös Timit kerestem meg, mert Katitól hallottam, hogy neki van pirográfja. Mihez kezdenék a barátok nélkül?

A darab fára felrajzoltam a betűket, aztán hogy ne csak a házszámtáblának legyen jó, felvágtam a kacsahájat és a csirkecombbal együtt elkezdtem kisütni. Amíg a konfitált csirke finoman rotyogott a lábosban, én szépen megírtam a pirográffal a táblát. Meg helyenként a kezemet is, de ennyi belefér!

Találtam itthon egy kis üveg lenolajat, amivel beeresztettem a fát, aztán még majd le is lakkozom, ha megtalálom a lakkot. A költözés óta nem került elő, talán már rég be is száradt...

A konfitálás eredménye egy nagyobbacska maréknyi kacsatepertő és egy finom, kacsazsírban főtt csirkecomb. Mellé bazsalikomos, fokhagymás, olívás paradicsomsaláta. A hús alá egy szelet pirított óriáskifliből készült kruton, hogy kárba ne vessze a zamat :) Aztán most már jöhet a mindenféle más teendő.