Nagyon úgy fest, hogy holnap végre kézbe vehetem a restaurált pisztolyt. Már péntekre elkészült, de a kedves holnap tud érte menni. Estére egy kis puffogtatás van kilátásban, már ameddig a 200 golyó kitart. Annak idején az edzésen 200 lövés volt a bemelegítés. Élveztem és hiányzik is. Igaz, hogy puskás voltam... talán már meséltem erről.

Tegnap Biatorbágyon jártunk barátoknál, ott mutatta a házigazda a lőszerfogó alkalmatosságát. Igen egyszerű, saját kezűleg készített darab, de a célnak tökéletesen megfelel. Valami hasonlót fogok én is készíteni. Kell hozzá egy kiszuperált műanyag kanna, aminek az egyik oldalát levágjuk, másik oldalát pedig belülről anyaggal, filccel, kartonnal, vagy ezek bárminemű kombinációjával béleljük. Ebben a lövedék energiáját veszti és egyszerűen lepottyan, aztán csak ki kell önteni belőle.Nyitott elejébe tehetünk lőlapot, de akár kis fakockákat is, mintha bukócél volna.

Majd körbenézek a pincében, hogy van-e valami alkalmas alapanyag a szerkentyűhöz. Azon még egy picit gondolkodnom kell, hogyan oldjam meg a lőlap behelyezését, de majd csak kitalálok rá valamit. Na már megint az van, hogy de jó lenne egy felszerelt műhely, tele szerszámokkal... :)

Apropó, tegnap pisztolyt vittünk ajándékba a gyerkőcöknek, azzal a kevéssé titkolt mellékzöngével, hogy a felnőtteknek fog tetszeni. Na nem valami komoly fegyvert, hanem a buborék pisztolyt. ceruzaelemmel működik, egy propeller van benne, ami az elején lévő fogazott keretekre tapadt szappanos vízből fújja a mindenféle buborékokat.

És holnap este már az én pisztolyom is meglesz! :)