Szóval megvagyunk. hazaértünk, pihentünk, főzőcskéztünk, nézzük az esőt és sajnálkozunk, hogy a hét hátralevő részében már nem nagyon lesz alkalom tekerni. Ami azt illeti, egészen jól mentünk. Első nap végül letekertünk 72 km-t cca 4 óra folyamatos haladással. Jászapátiban úgy döntöttünk, hogy nem tetszik a szállás. Anyósék házára egy hétig vigyáztunk, míg ők a Jászapáti mellett lévő Jászszentandráson áztatták magukat.

Ajánlgatták, hogy menjünk oda mi is, de már lefoglaltuk a szállásunkat Jászapátiban. A recepción német nő, jól beszéli a magyart is, de a legtöbb látogató az Ő honfitársa. Hamarosan jött valaki és elkísért a házhoz, ahol hideg zuhanyként ért a meglepetés. A szoba lepukkant, a heverők kifeküdve, némelyik bútor SX7, kosz, az ablakra madzaggal szöggel szerelt függönyszerű rongy, térd magasságban hosszabbító osztja ketté a szobát, csak úgy lóg a levegőben. Anyósék meg mesélték, hogy milyen nagyszerű szállásuk volt a "szomszédban".

Jászapátit hamar otthagytuk, mert pár telefonhívással kiderült, hogy van hely a Jászszentandrási kempingben, ráadásul pont az az apartman, amiről olyan sok jót hallottunk. Utóbb kiderült, hogy bőven megérte a +8 km tekerés. Saját fürdőszoba, nappali, hálószoba, az épületben jól felszerelt konyha, minden apartmanhoz külön egység. vagyis a közösségi konyhában három asztal, hozzá három mosogató, három gáztűzhely, három felszerelt konyhaszekrény. Nem luxus, de igen kényelmes és a lehetőségekhez képest minden igényt kielégítő.

Ami felszerelés hiányzott (sajtreszelő), azt fillérekért vettük meg a szállásunktól kb. száz méterre. A kapunkkal szemben az út túloldalán a strand bejárata, mellette ABC, kipróbáltuk a helyi piacot, a cukrászdát. A szálláshoz kaptunk karszalagot, amivel ingyen bemehettünk a strandra. Ezt alaposan ki is használtuk, mert még azt sem kellett megvárni, hogy kinyisson. A Kemping felő be lehetett menni, ahogy felkelt a nap. Minden reggel úsztunk pár hosszat, majd átmentünk a termál medencébe, onnan meg vissza a hideg vizes úszómedencébe.

A medencével szemközt épp kel fel a nap, élmény volt így úszni!

Mivel már elkezdődött az iskola, így nem volt tele a strand. Nyilván nekik ez az időszak már nem igazán éri meg, de nekünk nagyon kellemes és nyugodt pihenést biztosított így. Kicsit nyugdíjasra vettük a figurát, de élveztük. A reggeli úszás után vissza a szállásra, reggeli, ejtőzés, aztán vagy át a boltba meg a piacra, vagy egyből a strandra. Az első nap négy után megérkezett a helyi ifjúság, de másnap már nem jöttek. Bár az is igaz, hogy az idő akkor már kezdett ősziesre fordulni. Az utolsó napon még átmentünk úszni és ázni a brügölőbe (ücsörgős termál medence), aztán összepakoltunk, leadtuk amit le kellett, fizettünk és indutunk haza.

A bringaút

Egerből Andornaktálya felé indultunk. Füzesabony előtt a Körforgalom melletti benzinkútnál azt látjuk, hogy az előttünk lévő útra kerékpárral behajtani tilos. Ez már csak azért is fasza, mert baromit kellene kerülni, ha erre nem tudunk tovább menni. Az egyik kutas megmutatta merre menjünk. Gyakorlatilag az új körforgalom előtti régi út megvan még, csak át kellett menni a szalagkorlát végén a susnyán három lépést. Igazából csak az bosszantó, hogy ha körforgalomra telt, akkor akár egy a kerékpárosokat eligazító táblát is tehettek volna ki.

Füzesabonytól Dormándig kerékpárút vezet, azon kényelmes volt a haladás. Aztán ki a 31-es főútra, ahol kisebb volt a forgalom, mint ahogy gondoltuk. Hevesen érdeklődtünk, van-e szenészet (csókolom, van fél mázsa használt szenem, meg lehetne javítani?... persze valójában szemészetet akartam mondani) az egészségházban, mert a drágámnak mikor került elő a szemgyulladása? Az indulás reggelére. Jászapátira kellemesen elfáradtam, és elsőre hajlamos voltam azt mondani, hogy hagyjuk a picsába a nyűgjeinket a szállással, én nem megyek át Jászszentandrásra, még nyolc kilométer, ráadásul visszafelé, amitől a hazaút lesz hosszabb.

Nem győzöm elégszer mondani, hogy mennyire megérte a kis karika. El nem hittem volna, hogy két egymás melletti település hasonló és árban is megegyező szolgáltatásában ekkora eltérés lehet. Csak ajánlani tudom mindenkinek Jászszentandrást. Már csak azért is, mert utóbbi helyen egyetlen pusztai indiánt sem láttunk.

Jászszentandrásról a nyárral együtt jöttünk el, nyomunkban az ősz járt. Csak azért volt kellemetlen, mert mire a Jászapátiig tartó nyolc kilométert megtettük, teljesen elfáradt a combom. Végül is ez meg csak azért probléma, mert összesen 70-72 km-t terveztünk megtenni. A folyamatos, de enyhe emelkedőt alaposan megnehezítette a permanens szembe szél és a szembe jövő kamionok menetszele. A három együtt kifejezetten alkalmas volt a combszakadásos agyvérzéshez.

Jászjákóhalma után mintha egy másik országba értünk volna. Azt vettük észre, hogy a mellettünk kilencvennel száguldó pótkocsis IFA teherautók nyomnak le az útról. De onnantól a személyautókat sem érdekelte, hogy mi is az úton haladunk. Ez Jászberényig tartott, hol végül nem hatvan felé vettük az irányt, hanem a Galga mente felé. Szentlőrinckáta -Tóalmás -Zsámbok -Tura útvonalon haladtunk, aztán vonattal értünk Gödöllőre.

A kiruccanást megfejeltük még egy gyors bevásárlással, így lett a végeredmény Egertől két etapban két pihenőnappal 151,57 km, összesen 7 óra 56 perc aktív tekerés, az átlagsebesség(em) 19,1 km/h. Szép volt, néhol félelmetes, általában kellemes, nekem helyenként kicsit gyötrelmes, de nagyon jó, viszont jó volt hazaérni!

Azért az hozzátartozik, hogy Jászberény előtt kissé megőszültem...

Az első napi fürdőzés után még csak malac rózsaszín lettem, de kis ránapozással sikerült elérnem a pecsenye pirosat. Spongya rá, hová megyünk legközelebb?