Hogy volt, hogy nem, egyik este felfigyeltem a feltűnően közeli ciripelésre, ami mindig abbamaradt, amikor a konyhában az ablaknál motoszkáltam. Úgy tűnik, hogy van egy saját bejáratú külön tücskünk... Szeretem hallgatni nyári estéken a ciripelést, de nem tudom, hogy ennek a háziasításnak van-e létjogosultsága.

A tücsök éhen halni nem fog, de a balkonládában megfelelő tücsöklányra sem bukkanhat -ez biztos!. A tücsköknek ugyan van szárnya, de képtelenek repülni. Ellenben a szépen fejlődő muskátlik gyökerét elrágja.  A talajon közlekednek, erős rágóikkal mély lukakat ásnak. A hímek az üreg bejáratát erősítőnek használva ciripelnek, hogy a nőstényeket magukhoz vonzzák. Alkalomadtán rovarokat is elfogyasztanak, de elsősorban növényevők.

Szét kellene szedni a ládát és a jobb sorsra érdemes lakót ki kellene költöztetni, legalább a ház előtti kis "rétre", ahol a balkonládánál nagyobb eséllyel találhatna párra. A ládához amúgy is hozzá kellene nyúlni, mert az ültetés után a föld kissé összetömörödött, így a palánták gyökerének egy része kilóg a földből. Na, majd meglátom mihez lesz kedvem!