Azt mondják, hogy amikor valaki leesik a lóról, azonnal vissza kell rá ülni, különben a rossz élmény válik meghatározóvá. Én, a minapi bukfenc után azonnal visszaültem a nyeregbe. Oké, tudom, hogy ez csak drótszamár és nem ló, de akkor is. 

Tegnap a hajókázás után, hazafelé bementünk a Decathlonba és vettünk tükröt, meg kedvesnek bringázós cuccokat. A tükröt ma ki is próbáltuk. Eredetileg azt terveztük, hogy elmegyünk Visegrádra, a palotajátékokat megnézni. Na de ez mégis csak 100 Km, ami egyelőre olyan soknak tűnik. Szóval elmentünk a teszkóba pénzt felvenni automatából, és már indultunk hazafelé, amikor a kedves beszólt, hogy azt ugye nem gondoltam komolyan, hogy a városban lődörgünk?

Mit lehet az ilyen érveléssel kezdeni? Elindultunk Visegrádra. Vácon keresztül Nagymarosig, ahol hajóval átmentünk a Dunán, megnéztük a vásárt, meglátogattuk az ismerősöket, ettünk, ittunk, hédereztünk egy padon, aztán jöttünk haza a budai oldalon. Az északi összekötőn tértünk vissza a bal partra, aztán irány a Keleti. Minden jármű, amihez igazodnunk kellett, pont jókor indult. Vagy majdnem jókor. 

Majdnem pontosan 100 km volt az út és nem is a lábam fáradt el legjobban, hanem a tenyerem, különösen amelyiket megütöttem a bukfenckor. Viszont nagyon jó kis nap volt ez a mai! Részletesen majd holnap, ma már csak arra van energiám, hogy beálljak a kádba zuhanyozni...