Állásvadászok unalmas pillanataimban és álmokat szövögetek, hogy mit csinálnék szívesen. A saját szappanműhely és boltról, a tanyáról, vendéglátásról. De amit ma találtam azt nem nagyon értem. Illetve értem, ha akarom, de nem akarom. És különösebben nagy erőfeszítés nem is kell hozzá, hogy félreértelmezzem. Az egyik hirdetésben bonyolítót keresnek.

Mi a fene dolga van egy bonyolítónak? Elképzelem, ahogy a világos és egyszerű folyamatokat megfűszerezi kisebb nagyobb buktatókkal, akadályokat gördít a vásárló útjába, megnehezíti a kapcsolatfelvételt és szinte legyőzhetetlen problémává fejleszti a rendelést/csomagküldést. Nem is beszélve a személyes, pláne a telefonos ügyintézésről.

A jó bonyolító megtalálja az érzékeny pontokat, és "megfelelő" erővel nyom rá a már amúgy is fájó idegszálakra. Képes megérezni a szemben álló szándékát, amit a lehetőségekhez képest legkörmönfontabb eszközökkel igyekszik megakadályozni. Azért lehet szükség egy cégnél bonyolítóra, mert túl jól prosperál, amit a vásárlók azzal büntetnek, hogy tömegesen keresik fel. Az alkalmazottak pedig nem győzik kielégíteni a rengeteg elégedett vevőt.

Ilyenkor kerülnek meghirdetésre a bonyolítói álláspályázatok.

Képzett bonyolítót keresünk határozott idejű szerződéssel az Iksz Ipszilon és társa korlátolt felelősségű társaság terézvárosi árudájába; jelige: "negyerebe"!