Amikor a mondat úgy kezdődik, hogy: "megmondom őszintén", akkor ott valami agyafúrt hazugság következik. És amikor egy beszélgetésben azt hallom, hogy: "az emberek ...", ott valami személyes jön.

Néhány napja kezdtem így a bejegyzésemet. Akkor nem is jutottam tovább ennél a pár mondatnál. Rámentettem reflexből, aztán eltűnt. Elkezdtem megint az elejéről, megint rámentettem és megint nem volt bejegyzés. Ezt követően egy üres és címtelen bejegyzésre mentettem rá, az nem tűnt el, de közel nyolcezer évet ugrott az időben előre. 

Gondoltam egy szépet, megkeresem az előző két bejegyzést. A POST (értsd: bejegyzés) nem vész el, csak átalakul elv szerinti protokollt követtem: a kereső megtalálta az elveszett báránykákat. Méghozzá 1970 január elsején. Így már több, mint nyolcezer évet utaztam át pár szempillantás alatt úgy, hogy a fotelből ki sem emeltem a hátsómat.

Csak az bosszant egy picit, hogy közben teljesen elfelejtettem, hová is akartam kilyukadni a kezdő mondatokkal.