Ez a mese akkor kezdődött, amikor az üveghegy még csak akkora sem volt, mint egy borsó. Sőt még a föld nevű bolygó is csak egy távoli érdektelen hely volt a végtelen univerzumban. E tekintetben talán nem is változott volna semmi, ha fán lakó őseink időben elvetik az evolúciót, mint hamvában holt ötlet. De nem tették... Őseink meggondolatlan módon hozzáláttak az evolúciós fejlődéshez, míg nem eljutottak hozzánk, a modern emberhez. Az elnevezésről persze lehet vitatkozni, de az egy másik történet volna.

Fejlődésünk történetének számtalan, és természetesen nélkülözhetetlen statisztája mellett voltak meghatározó alakjai is. Olyanokra gondolok, mint Csin Sí Huan Ti, második Ramszesz, Attila. Vagy olyanokra, mint Zarathusztra, Mani, Jézus, Buddha... 

Főhősünk néha varázsló volt, máshol és máskor hadvezér, de előfordult az is, hogy filozófusként ismerték. Vallást nem alapított, de számtalan életében ugyanazt az eszmét képviselte. Termetre igen változatos volt. Egyesek úgy emlékeztek rám, mint alacsony, de erőteljes ember. Mások szikár, magas embernek írták le. De az is előfordult, hogy kifejezetten kövérnek látták. Apró szemei mélyen ültek, tekintetét semmi nem kerülhette el.

Különös nevet viselt: Nyugati szél a Fény fia. Utazó volt. Térben és időben is változatos megjelenéseiről híres. Valahogy mindig úgy adódott, hogy az események középpontjához igen közel látták. Azt nem lehet tudni, hogy alakította-e is a történéseket, vagy csak megfigyelte. Valójában útkereső volt, aki sokat tudott, de ahhoz nem eleget, hogy elapadjon a kíváncsisága. nyughatatlan is kissé.

Egyszer úgy adódott, hogy a római birodalom szélén bukkant fel, mint varázsló. Máskor Európa közepén viselt páncélt és fegyvert. Megint máskor egyszerű gyógyítóként jelent meg.

Aztán blablabla, meg ingyombingyom, és recefice, és boldogan él amig egyszer meg nem hal.