A szappanos mosás és öblítőkészítés témában írtam egy bejegyzést a szappankifőzdébe. Több mint egy hónapja használunk mosószappant és ecetes öblítőt a boltban vásárolhatók helyett. Az eredménnyel meg vagyok elégedve, sőt várakozásaim felett teljesítettek a magunk által készített anyagok. Miközben ezen örömködtem, eszembe jutott az én boldogságom árnyoldala. 

Ugyanis az elmúlt időben, és vélhetően eztán is így marad, nem vettünk se mosószert, se öblítőt. Ebből adódóan ha nem is észrevehetően, de csökkent a mosó és öblítőszerek gyártóinak bevétele. Arról nem is beszélve, ha az írásaim kapcsán akár csak egy olyan is akadt, aki szintén felhagyott az efféle termékek vásárlásával, az már megduplázta az általam okozott bevétel kiesést. Nem gondolom, hogy két potenciális vásárló elvesztése jelentékeny kárt okozna a tisztítószeripar hatalmas profitjával szemben. Igen ám, de mi lesz itt, ha ez trend lesz és egyre többen hagynak majd fel a termékeik vásárlásával? 

Amíg én boldogan terjesztem az önfenntartás igéjét, addig voltaképp mások létbiztonságát veszélyeztetem. Cimborámmal beszélgettem hasonlóról. Neki azt ecseteltem, hogy a mai bankrendszer teljességgel elfogadhatatlanul és erkölcstelenül viselkedik, és talán legjobb volna az egészet felszámolni. Hozzátettem még talán azt is, hogy felőlem akár holnap be is zárhatnák az összeset. Ő meg csak nézett rám kerek szemmel és döbbenten kérdezte, hogy talán csak nem azt kívánod a feleségemnek, hogy munkanélkülivé váljon?

Hát te kinél még mindig bankolsz? Igen, ez nehéz ügy. Ha azt mondom, hogy hagyj fel a bankolással, akkor azt is mondom, hogy ne legyenek bankfiókok, amikben ne legyenek ügyintézők, fiókvezetők, biztonsági őrök. Ez egy csomó ember munka és megélhetés nélkül. Ha azt mondom, hogy ne vásárolj iparilag előállított mosó, tisztító szereket, kozmetikumokat, konzervet, félkész élelmiszert, gyorséttermi kaját, kínai ruhát és büfléárut, akkor ez egy csomó ki nem fizetett ember, ki nem fizetett számláját jelenti.

Rengeteg-rengeteg ember, kevéske, de (majdnem) "biztos" jövedelem nélkül. Mihez kezdjenek azok, akik eddig olyan terméket gyártottak, vagy szolgáltatást értékesítettek, ami egy új, természetközelibb felfogásnak nem felel meg? Hová legyen a rengeteg városi ember, aki föld kert, de még erkély híján, teljesen alkalmatlan az önellátásra? És persze az önellátás ideája is érdekes, ha persze a "civilizációs vívmányokat" szeretnénk megtartani. A hőszivattyú, a napelem, a szélturbina mind jó dolgok, de az alapanyagaik előállítása is környezetszennyező. És még nem is beszéltünk a telekommunikációról, műholdakról, kábeltévéről, hova tovább internetről!!!

Még zsenge gyerek voltam, amikor az utcán két idősödő asszony megkérdezte, hallottam-e már a Biliáról. Vagy, hogy szeretnék-e olyan világban élni, ahol csupa jóság, béke és szeretet van, nincs háború, nincs betegség. Akkor azt válaszoltam, hogy persze szeretnék, de az anyukám ápolónő, az apukám katona, miből fogunk élni? Csak a fele igaz, de a kérdés jogos volt akkor is, most is. Miből éljen az, aki a mai civilizációs ártalmakat vívmányokat gyártja, forgalmazza, reklámozza?

Ettől a moralizálástól még a legtöbb civilizációs vívmány igazából ártalom, amivel jobb volna felhagyni. Legalább is a mai formájában. Akármibe fogunk, rettentő szmogot termelünk. Füstöt, hangot, fényt és elektromágneses felhőket. Élvezzük munkánk nyilvánvalóan áldásos gyümölcseit és szenvedjük kevésbé nyilvánvaló, ám annál valóságosabb következményeit. Allergiát, asztmát, ekcémát, stresszt,  testi és lelki bántalmakat. És az egészben az a legelképesztőbb, hogy saját egészségünkről kényelemből és önként mondunk le azért, amit civilizációnak tudunk.

Ez volt a téma off része, most jön sz on. Azt biztosan tudom, hogy 100-150 éve is éltek emberek a földön, pedig nem volt se műhód, se net. Se tévé, se fészbúk, se jutyub. Akkortájt még majdnem természetesen lehetett élni, de legalább is nem volt minden tevékenységünk súlyosan összeegyeztethetetlen az élő természettel. Akkoriban a háború azt jelentette, hogy férfiak öldösik egymást.

A csata bizony nem volt életbiztosítás. Oda azért ment a férfinép, hogy megdicsőüljön, vagy elbukjon. Hogy egyetértek-e a háborúskodással, az más téma. De legalább mindenki tisztában volt vele, hogy a születés egyben halál. Aki pedig maga megy a halál elé, az könnyen meg is találja.

Hm hm, azt hiszem, folytatása következik...