Az van, hogy itt a jó idő. Délelőtt bringára pattantunk, hogy bemegyünk a városba. Mármint a nagy büdösbe. A vasútállomásig jutottunk, ahol a térdem igen hatékonyan adta értésemre, hogy neki ez még talán korai. Viszont tekerni kell, elmentünk a repülőtérre. A napokban gondoltam ki, hogy meg kellene nézni.

Hát nem olyan szép, mint a Pesthidegkúti vitorlázó repülőtér. Bár oda mostanában nem igazán fogok feltekerni. Ha csak nem a fogaskerekűvel Szabadság hegyig, onnan át a szokott sétaúton Hűvösvölgybe. Eddig lefelé van a menet. Onnan a repülőtér felé van egy szép emelkedő, ami visszafelé is vicces a vízmosások miatt. Viszont a domb tetejéről csak le kell gurulni a rétre.

No de ez csak idea. A mai napon a helyi repülőtérrel kellett beérni. Az oda vezető úton is voltak emelkedők, amik ugyan  nem voltak nagyok, de a térdem nem szerette. Fene a francba. Előttünk van két húsz fokosnak ígérkező nap, én pedig le vagyok rokkanva.