Álló irányú kép, két hasábra bontva. A következőket tartalmazza, fentről lefelé haladva: Busz, metró, troli, hév, villamos, majd a jegy. Bal hasábjában a 30 évvel ezelőttiek, a jobb hasábban ugyanazok ma. Csak majdnem ugyanazok, mert a többivel szemben a jegy egy kicsit megváltozott harminc év alatt.

Az összvonalas vonaljegy ma 320 Ft, akkor a villamosjegy 2 Ft volt. Abban nem vagyok biztos, hogy százhatvanszor többet keresne egy átlagos munkavállaló ma, mint 30 éve. Abban sem vagyok biztos, hogy 160 százalékkal magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtana a BKV ma, mint 30 éve. Az viszont biztos, hogy a jegy ára a százhatvanszorosára nőtt harminc év alatt. Ráadásul az is valószínűnek tűnik, hogy a százhatvanszor drágábban igénybe vehető szolgáltatást nyújtó vállalat dolgozói sem keresnek százhatvanszor többet ma, mint harminc évvel ezelőtt, de amíg harminc éve a százhatvanszor olcsóbban igénybe vehető tömegközlekedést szolgáltató vállalat jövője biztos volt, addig a szolgáltatásait százhatvanszor drágábban nyújtó mai tömegközlekedési vállalat jövőjéből csak az biztos, hogy hamarosan meg fog szűnni...

A KSH adatai szerint amikor a buszjegy 1,5 forintba került (1982), akkor az átlagos kereset 4651 Ft volt. Ez esetben 3100 db buszjegyet lehetett vásárolni a teljes havi jövedelemből. Három évvel később, az átlagos kereset 5961 forintra nőtt, a jegyár pedig 2 Ft lett. Ez már csak 2980 és fél jegyre volt elég. Ma az átlagkereset 120.000 Ft, a vonaljegy 320 Ft, ami azt jelenti, hogy kereken 375 vonaljegyre futja ma egy átlagos havi jövedelem... Persze a BKV egy teljesen egyedi eset, semmiben nem tükrözi a mai magyar valóságot. 

1982-ben egy kiló kenyér... de ezt nem lehet összehasonlítani a mai kenyérrel. Akkor még többnyire liszt, víz, só és kovász voltak az összetevők, nem így ma. De az biztos, hogy Anyósomék ketten együtt, huszonöt havi jövedelmükből vásároltak telket és építettek rá szép, kétszintes házat. Az átlagos jövedelem huszonötszöröséből (hárommillió), ma nemhogy kétszintes házat nem lehet építeni, de még csak a telek harmadára sem futná... Ami akkor huszonöt hónap volt, az ma huszonöt év! Ráadásul amit felveszel lakáshitelt, azt legalább kétszeresen kell megadnod (csak, mert olcsó kamattal vetted fel!)! Már ha nem deviza elszámolású hiteled van...

Harminc évvel ezelőtt azt mondogattuk, bár én nyolc évesen nem igazán, de a felnőttek mondogatták, hogy hatvan évvel vagyunk lemaradva a nyugattól. Mára annyit sikerült fejlődni, hogy a lemaradás alig több, mint 100 év. Közben az árak ugyan elérték a nyugati színvonalat, de a keresetek növekedésének lendülete út közben valahogy abbamaradt. Igazából el sem kezdődött emelkedni, mert az árak emelkedése mindig határozottabban gyorsabb volt.

Harminc év alatt azt azért sikerült elérni, hogy leráztuk magunkról a diktatúrát. vagy nem egészen, mert most az EU kezd úgy viselkedni, mint eddig a korábbi megszállóink. Mi meg közben egyre rosszabbul élünk.

"...Mert a magyar nem szeret dolgozni..."

Ettől a megállapítástól kinyílik a bicska a zsebemben. Hallottam már ezt itt élő kereskedőtől, külföldön élő hazánkfiától, külföldön élő nem hazánkfiától, meg a közösségi oldalon "multilevölmarketing" "állást" ajánlótól, akinél nem adták egymásnak a kilincset az érdeklődők, viszont minden második hozzászólásban keresetlen és nyomdafestéket nem tűrő módon fejezték ki a kommentelők, az MLM vállalkozósdiról szerzett tapasztalataikat. Tudom, 80/20... a nagy számok törvénye, amíg sokan csak beszélnek, addig a kevesek cselekednek is, ők nyerik a jutalmat, Övék a mennyek -de legalább is Mammon országa.

Mit rontottunk el? Miért ér kevesebbet egy magyar szalmaszál keresztbe tevése Nyíradonyban, mint ha azt egy német teszi keresztbe mondjuk Neustadt-Glewe helységben? Arról nem is beszélve, hogy Nyíradonyban, Debrecentől nem messze, még egészen jól élnek az emberek az Indiai Bangladeshez képest. Nem is beszélve a szomáliai menekültekről... Mitől ér többet egy keményre vasalt zakós angol gentlemanus, mint egy bussmann a Kalaháriban?

Egy mese jutott eszembe. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer régen, talán nem is abban a világban, amit mi ismerünk… Élt egy faj a földön. Különös képességet szereztek a környezetük megismerésére és megértésére. Rájöttek, hogy minden, ami körülöttük történik, az egy végtelenül bonyolult összefüggésrendszer egy-egy darabkája. Észrevették, hogy mindent összeköt egy szemmel láthatatlan háló, aminek a rácspontjaiban összesűrűsödő energia irányítja az életet. Az ő életüket, és minden más teremtett lényét is.

Észrevették azt is, hogy a háló rezgése visszatükröződik az elme tudatszintjében. A tudatunk hat a hálóra, és a háló hat a tudatunkra. Mintha egyszerre volnánk antenna, és rádió is. Ennek a tudásnak a puszta léte is olyan titkos volt, hogy csak nagyon kevesen ismerhették meg jelentőségét.

Az agy, pontosabban a tudat és a háló közötti kölcsönhatás azért lehetséges, mert az agy mély-tudatának frekvenciája pontosan megegyezik a föld sugárzásának frekvenciájával, és a földet körülvevő ionoszféra is ezen a frekvencián rezeg. Ezek a lények rájöttek arra, hogy a mechanizmus mindkét irányban képes hatni. A forgatókönyv szerint az őket körülvevő háló energiája azáltal változik, hogy a kollektív tudat energiaszintje megnövekszik. De fordítva is működtethető a rendszer. Vagyis a térháló rácspontjait átalakítva elérhető egy magasabb tudatszint rezgés, ami képes megemelni az alatta lévő teljes rendszer tudati energiáját.

Ezek a lények azon a különös bolygón éltek, ahol mi is, de sokkal-sokkal előttünk. Olyan régen, hogy a mai ember még nem is létezett. De az a háló, aminek a működésére rájöttek, még ma is létezik, és ma is összeköttetésben van minden teremtett lény tudatával. A háló csomópontjait szakrális helyeknek tartjuk, ahol imáinkkal tudjuk megerősíteni annak működését. Ma úgy tanuljuk az iskolában, hogy a tudás folyamatosan növekszik –és ez valójában igaz is, ha azt is tudjuk, hogy folyamatos spirál alakzatban terjed. Ha szemből láthatnánk a fejlődésünket, akkor egy kört látnánk, ahogy a tudás felépül és visszafejlődik, de minden kezdésnél eggyel magasabb szintre lép.

Azt is tanuljuk az iskolában, hogy egyedül élünk a világegyetemben, pedig számtalan testvérünk várja, hogy utolérjük őket. Néha kell egy kis lökés a fejlődésben, egy kis finom utalás, hogy a helyes irányba haladjunk. A „fejlődés”, mint kifejezés igaz, de a folyamat látszólagosan visszafelé történik. Amikor a tudat egy fokkal feljebb lép, akkor az úgynevezett aranykor kezdi meg működését. Ezt a fokozatos visszafejlődés követi, de közben a tudat a maga szintjének teljességén keresztül haladva éri majd el a vaskorban a következő lépést. Mintha önfeláldozásával az elme megteremtené saját felemelkedésének újabb kapuját.

Amikor a fejlődésciklus legsötétebb, utolsó korát eléri a tudatszint, akkor mintegy menekülésként teremti meg az ugrás feltételét. Az ember szemében persze ez az ugrás nem feltétlen észrevehető, csak a ciklusok hosszának mértékével gyors. Az utolsó korban a korember ragaszkodik a pusztán anyagba zárt világ valóságához. A harmóniát szükségszerűen megelőző káoszban felgyorsuló mozgások végül annyi energiát termelnek, hogy a közös tudat megugorhatja a következő szintet. Mintha a rendszer belső súrlódása által keltett hő indítaná be az öngyulladást. A világvége, vagy világégés kifejezéseink talán ezt a folyamatot írják le. A vallásból ismert tisztítótűz is úgy tűnik, mintha a világkorszakok alkotta ciklusok emelkedéséről beszélne. Arról a tűzről, amiben a főnix elhamvad, és a porból új, ragyogó életre kél.

Ma úgy tudjuk, hogy a világegyetemet energia és anyag alkotja. Tudunk egy sötét energiáról, ami megfoghatatlan, anyagtalan, és mérhetetlen, még a kölcsönhatásokban sem vesz részt, de nélküle az univerzum úgy tűnik, hogy szétesne. Az anyag valójában maga is besűrűsödött energia, aminek a rezgése lelassult, de azért még mindig rezeg. Minél messzebb vagyunk (térben és időben?) az energia forrásától, annál lassabb lesz a rezgés, míg végül élettelen kristállyá szilárdul.

Míg egy rendszer él, addig a besűrűsödés nem érheti el a kristályba fagyott állapotot. Az maga a halál. Amíg a szeretet (az élet energiája) jelen van egy rendszerben, addig a legsűrűbb minőség belső rezgése végül termel annyi hőt(?), hogy (öngyulladással?) elindítsa a tisztítótüzet.

Ha igaz ezeknek a korai embereknek a gondolatmenete, akkor mostanában érhettük el a vaskor végét, és valóban láthatjuk, hogy a körülöttünk lévő világ forr, bugyog, rendszerek felbomlanak, a szilárdnak hitt szabályok felpuhulnak és kezd kiismerhetetlenné válni minden, amit korábban ismerni véltünk. Talán az egy kicsit rombolja ezt a gondolatmenetet, hogy bármely kor embere ugyanezt mondta volna a maga koráról. Másrészt alátámaszthatja a visszafejlődés gondolatát.

A visszavágyakozás egy korábbi, szebb korszakba nem ismeretlen a történelemben. Ahogy mondani szokták, már az egyiptomiak is, elvágyódtak az elvesztett békés, tökéletes világba. Valójában ez a gondolat egyidős az írott történelem emberével. A folyamközben talált közel 60.000 agyagtábla leírásai már beszámolnak az elveszett világról. Meg valami másról is. A csillagokból érkezőkről, akik leigázták a korai embert, és rabszolgának használták. Azok pedig fellázadtak ellenük. A csillagutazók ekkor a korai emberek helyett hoztak létre egy új fajt, a mai embert. Valószínűleg egy genetikai beavatkozás során, a korai ember genetikai állományának felhasználásával, ahogy a biblia mondja, az oldalbordájukból hoztak létre. Később, hogy az alkalmazkodás teljesebb legyen, talán közös utódokat is nemzettek az „Istenek fiai és az emberek lányai”(?).

A saját képükre és hasonlatosságukra teremtés talán nem álja meg a helyét, mert a csillagutazók hüllőszerű lények voltak. Ugyanakkor a világ számos pontján, az uralkodó családok magukat hüllőszerű lényektől származtatják. Kínában sárkány, Dél Amerikában kígyó, de Észak Amerikában is ismert a kígyó ős. Sok nép tartja úgy, hogy a föld keletkezésében is egy hüllő (teknős), esetleg a tojása, nagy szerepet játszott. A szkíták között is nagy tisztelet övezte a sárkányt, ami a tudást és hatalmat is szimbolizálta. A katolikus felfogásban a kígyó a kiűzetésben játszotta a gonosz szerepét, de a történet alapját képező sumer történetben épp ő az, aki az asszonyon keresztül az embert beavatja a tudásba. Katolikus felfogás szerint a sárkány is a gonoszságot jelképezi, akit például Szent György győz le. Ezzel szemben a keleti népmesékben a sárkány szinte mindig fenséges és jóságos –bár rettegett lény.

A sárból gyúrt ember is érdekes gondolatokat rejt. Testünk összetevői jól tükrözik vissza a föld építőköveinek arányát. Isten sárból gyúrta az embert, és lelket lehelt belé, az asszonyt pedig a férfi bordájából alkotta meg –tanítja a biblia. Mezopotámiában a sárból teremtett, tudat nélkül létező volt Gólem, akit a homlokába helyezett gondolat volt képes irányítani. Tibeti mesterek a test nélküli tudatot tudják úgy besűríteni, hogy az a fizikai valóságban képes megjelenni és hatni.

Ugorgyunk! Méghozzá nem is kicsit! Ma, a szakrális helyek egy része nem működik. Másrészt a szakrálisnak látszó helyek egy része sem az, aminek látszik, Harmadszor, az is hordozhat valami különös szellemiséget, ami valójában is az anyag templomának látszik. Amikor bemegyek egy templomba, akkor vagy megérzem az áhítatos jelenlétet, vagy nem. Hiába a szépen festett falak, a művészi üvegtáblák, márvány szobrok, a szakralitás nem ezekben van. Isten nem a freskókban lakik. Viszont egy szép, szecessziós Bankház valóban templom, még ha az oltárán Mannom számára áldoznak is. Ugorjunk megint!

Az idők folyamán úgy alakult, hogy az intézményesített vallás letért a jámborság útjáról. A jezsuitákról, vagy Rómáról és a pápaság intézményeiről sok mindent el lehet mondani, de hogy jámborságot tükröznének, arról szó sincs. Ahogy a boszorkányüldözések, az inkvizíciók vagy a katolikus hit nevében indított keresztes háborúk sem mutatnak jóságot, szépséget, jámborságot. A vallás a világ megértésén munkálkodó tudománytól is gyökeresen elvált. Nem mondom, ennak azért mindkét oldalon megvan az oka, de a tény attól még tény.

A legocsmányabb hazugság az, amiben van egy morzsányi igazság. 

Egyre többen látjuk úgy, hogy a világ nem jó irányba megy. Egyre többen érezzük -saját bőrünkön is, hogy ez így nagyon nincs rendjén. Egyre többen vagyunk benne biztosak, hogy a mai életvitelünk nem folytatható tovább. És egyre többen keresünk kiutat, megoldást egy új világ felé.

Az emberiség húsz százaléka uralja a bolygó teljes lehetőségeinek nyolcvan százalékát. A tisztességes megélhetés gyakorlatilag nem működik. A 80 százaléknyi, munkabérből, fizetésből élő átlagos dolgozó, aki termeléssel járul hozzá a globális gazdasághoz, egyre több munkáért, egyre kevesebbet kap. A nyugati, jóléti társadalmakban is. A 80 százalék, a végzett munkájával tehát nem magát, és a családját tartja el, hanem a tőzsdék és bankvilág másik végén lévő húsz százalékot. Hitelének kamatterhével nem a hasonszőrűt támogatja, aki egy élet kemény munkájának gyümölcseként, egy ház árát összespórolta, hanem a másik húsz százalék luxus életét teremti meg. A demokratikus egyenlősdiben azért még mindig megvannak az egyenlőbbek...

A hitből, vallásból és a gazdaságból kiábrándultak útja talán a tudomány felé vezet. A Szent Tudomány majd megoldja minden gondunkat! A robotica, az automatizálás, az emberi tévedések kizárása a folyamattervezésből. Algoritmusok vezérelte készletgazdálkodás. A termelés és elosztás egységesítése és ellenőrzött irányítása. Az ipari forradalom pontosan ugyanezt az ideát követte. Márpedig mai társadalmunk egyenlőtlensége pontosan az ipari forradalomból származik. Meg persze a feudalizmust kiforgatóktól, akik az antik világot szebbé, jobbá tételén ügyködő elvet uralták el önös érdekeikkel.

Terjed manapság egy eszmerendszer, ami felváltani igyekszik a jelenlegi társadalmi felépítményt és megkövesedett intézményrendszerét. Nagyszerű meglátásokkal a napjaink folyamatairól. Zseniális összefüggésrendszerek felállításával, az életünkön eluralkodott, globális gazdaságról.

E ponton kicsit visszafelé kellene ugornuk. Nagyjából a 13. század óta folyik egy nemzetközi összeesküvés a keresztény világ ellen. Ha Európa a Krisztusi tanításokat követné, akkor nem működhetnének bankok. Legalább is nem élhetnének kamatszedésből. Az első jelek akkor mutatkoztak meg, amikor az Ibériából elűzött szefárd családok kerültek a Török birodalom kincstárának közelébe, ezzel egy időben, szintén az ibériai félszigetről elűzött családok megalakították az első, észak itáliai bankházakat. Valamint szintén ezzel egy időben, szintén szefárd, kereskedők, sikeresen telepedtek le a Balkán területén.

A török terjeszkedés ekkor vette kezdetét előbb Perzsia és az arab félsziget irányába, majd Európát vette célba. A Balkán sikeres gyarmatosítása, és az európai hadjáratok elképzelhetetlenek lettek volna az észak itáliai kereskedők jótékony közreműködése nélkül. A hódító török seregek a legújabb fejlesztésű európai fegyverzetet a Mediciektől vásárolják. A technika fejlődése néhány évtized alatt az emberölés eszközévé váltak. Ismerős? Bár ma már  a hadi-technológia és katonai célú fejlesztések valószínűleg évtizedekkel a polgári célú alkalmazások szintje előtt járnak.

Az eljárás is ismerős lehet. A nagy nemzetközi bankházak minden háborúban, de leglátványosabban az első és második világháború alatt, mindkét felet, mintegy befektetésként támogatják a háborúban, majd a béketeremtés, újjáépítés során a befektetéseik jutányosan megtérülnek.

Európát katonailag nem lehet térdre kényszeríteni. Sem a török, sem a belháborúk, sem a világháborúk nem értek célt. Még csak véget sem ért a török fenyegetettség, másik fronton érte támadás a keresztény európát. A reformáció első dolga volt, hogy eltörölje Szűz Mária kultuszát, ami a Kárpát medencében volt a legerősebb. Európa nem hogy meggyengült volna, de megerősödve és felfrissülve került ki az ideológiai csatából. 

Ahogy kitette Európából a lábát a török, másik síkra terelődött, a most már ideológiaivá váló harc. Kibontakozóban a "felvilágosodás", ami valójában inkább elsötétedést jelentett Európában. Ha a reformáció nem érte el a célját, majd a vallást eltörölni igyekvő, jakobinus világlátás eltörli... A jakobinus mozgalomból nőtt ki a mai baloldal, a liberalizmus és számos titkos testvériség, kerekasztal és társaság -csupa világösszeesküvő.

Tehát napjaink társadalmának rákfenéje a mindent át, meg átszövő, globális gazdaság, ami egy ma még beláthatatlan világkormány felé menetel.

Szóval, hol is tartottam? Ja igen, a megoldás, kivezető út napjaink mindent egységesíteni igyekvő, világuralmi gazdaságából, egy eszme, amit a korszellem című filmből ismerhetünk meg (Zeitgest Addendum és folytatásai). Ez a tényfeltáró kordokumentumfilm kiváló meglátásaival kápráztat el. Az egyetlen kézenfekvő megoldást is felmutatja, a tökéletes technológiára épülő, tudományosan szervezett világot.

A mindenható tudomány válhat csak képessé, hogy az egyre szűkülő erőforrások kínálta lehetőségeket és a növekvő népesség szükségleteit összeegyeztesse. Az automatizálás vezethet el oda, hogy a tökéletesített munka ne igényelje ember beavatkozását, így a fennmaradó időt a családunkkal, szeretteinkkel, hobbinkkal foglalkozva tölthetjük. A technológia végül átalakítja városainkat, környezetünket, életünket és elhozza a régóta várt, megérdemelt, kiharcolt boldogságot. Egy olyan világban élhetünk majd, amit nem mételyez sem babona, sem avétos hit, ahol mindenki tudja. hogy a középkori hiedelmek ócska gyerekmesék amik csak azt a célt szolgálták, hogy a magyarázhatatlant próbálják mégis valahogy magyarázni... Az erőforrásokat közösen feltérképezzük, és mértani pontossággal kezelve osztjuk szét egymás közt. A társadalom szervezettsége soha nem látott mértékű! Idilli! Nem? Mint egy hangyaboly!

Hát, szerintem ez inkább iszonyatos, mintsem gyönyörű. Lélektelen, gépesített. Apropó, az aquapinic system is ennek a torz világnak a szülöttje. Igaz, hogy működhet, igaz, hogy olcsón lehet előállítani zöldséget, halat az asztalra, de nélkülöz mindent, ami természetes. Azt nem mondom, hogy megváltozott a véleményem és nem próbálnám ki adott esetben, de azt elképesztőnek gondolom, hogy a valóságos környezetet alakítsuk át ipari méretű aquaponic rendszerré, ahol a termelés arányos az aktuális kínálattal, hogy az erőforrásainkat a lehető legoptimálisabban használjuk ki. Michelangelo meg széklábat farag... Falanszter!

Valószínűleg velem van probléma, ha én még mindig rendíthetetlenül hiszek abban, hogy az élet nem cél nélkül való, hogy a létezés okai túlmutatnak az emberen. Ahogy abban is hiszek, hogy egy felettünk láthatatlanul elterülő hálózat köti össze tudatunk egy megfoghatatlan, közös részét. Meg persze valami olyanban is hiszek, mint Földanya, az ő tündérei, a szivárványhíd egy szebb világba, az elsüllyedt Atlantisz és a földre szálló Annunakik, akik vagy tényleg gyíkszerű lények voltak, vagy csak a gonosz propaganda hiteti el velünk...

Az viszont teljesen biztos, hogy a világ valahol kisiklott, mert harminc év alatt egy buszjegy ára százhatvanszorosára nőtt, a buszok közben harminc évvel öregebbek lettek, és a tömegközlekedést szlgáltató vállalat maholnap lehúzza a redőnyt a csőd miatt.