Az amerikai védelmi Miniszter aggodalmát kifejező hírek szerint Izrael még tavasszal csapást mérhet Iránra, annak hadászati célú atom programja miatt. Kirobbanóban az új háború? A hírt a The Washington Postban brüsszeli keltezéssel, forrásmegjelölés nélkül közölte David Ignatius publicista.

A közel keleti térség vélhetően egyetlen atomhatalma, Izrael, fenyegetésnek érzi az iráni atomprogramot. Irán ugyanakkor igyekszik mindenkit biztosítani, hogy nukleáris technológiája békés, polgári természetű. Hírszerzési információk szerint azonban gyanítható, hogy akár egy éven belül képes elegendő mennyiségű, az atomtöltetekhez szükséges dúsított uránt előállítani. (forrás: hirado.hu)

Pattanásig feszült a térség, így különös figyelmet kell szentelnünk minden hírre. Már csak azért is, mert két atomfegyverrel játszó állam egymásközti konfliktusa akár világméretű következményekkel is járhat. Olyasmi lehet a helyzet, mint a kubai rakétaválság idején? Nem egészen. Akkor már létező nukleáris fegyverek néztek egymással farkasszemet, most viszont az atomhatalmak igyekeznek meggátolni, hogy újabb taggal gyarapodjanak.

Érdekes, hogy amíg Irán atomtechnológiájával ilyen kiélezetten foglalkozik a nemzetközi közvélemény, addig Észak Korea, Kim Dzsonk Il decemberi halálhírét leszámítva, mint ha nem is létezne. Már pedig a nukleáris fegyver rendszerek biztonsága nem csak katonai konfliktusokban elsőrendű kérdés. Észak Korea gyakorlatilag az összeomlás szélén áll, gazdasága szinte nincs. Ebben a helyzetben garantálható-e, haditechnikája érintetlensége?

Önmagával az atomenergiával nem volna baj, ha védelmi szempontból ne jelentené egy esetleges, jövőbeni háború lehetőségét polgári célú felhasználásában pedig nem hordozna jelentős és hosszú távú környezeti kockázatokat.

Míg egyfelől a nukleáris energia viszonylag olcsó és tiszta villanyáramot termel, addig maga az eljárás nagy kockázatot hordoz. Ma már nem valószínű egy Csernobil típusú katasztrófa, de Fukushima rávilágított bizonyos kérdésekre. Japán törésvonalakon fekszik, ahol a földrengések szinte menetrendszerű pontossággal követik egymást. Rendszeres időközönként pedig hatalmas cunamik is kísérik a földmozgásokat. Az üzemeket elvben túlbiztosítva tervezték, de lehet-e számolni a kiszámíthatatlannal? Az évszázadonként, vagy évezredenként egyszer bekövetkező erősségű rengésekkel?

Arról nem is beszélve, hogy a kiégett fűtőelemek tárolását akár négyezer évre előre biztosítani kell. Mély, a külvilágtól elzárt lerakóhelyeken várja sorsát a rengeteg elhasznált, de még akár évezredekig sugárzó hulladék. Temessük tengereink mélyére? Lőjük ki az űrbe? Amíg nem születik jó megoldás, addig marad a szigorú tárolás. Nem csak a környezetre jelent veszélyt a radioaktív szemét, de terroristák eszközeként úgynevezett piszkos bombák készítésére lehetnek alkalmasak. Az őrzés tehát szintén komoly kockázatot rejt magában.

Miből állítsunk elő tehát olyan energiát, ami mennyiségében elegendő, minőségében megfelelő, környezeti terhelése pedig elfogadható? Fosszilis üzemanyagaink fogytával két út lehetséges. Vagy a meglévő technológiák energiahatékonyságát növeljük, vagy áttérünk alternatív technológiákra. Előbbi talán elnyújtja a szükséges váltást, de magát a problémát nem oldja meg. Utóbbi pedig jelenleg nem hordoz akkor üzleti potenciált, hogy az érdemi lépések megszülethessenek.

A tudomány perifériáján születő elméletek hívei összeesküvésekre gyanakszanak akkor, amikor az eltitkolt és titokzatos „Tesla energiák” kerülnek szóba. Vannak, akik állítják, hogy a föld népességét teljes egészében, ingyen energiával ellátni képes technológiák léteznek már, de az olajlobbyk profitját ez ellehetetlenítené, így napvilágra sem kerülhetnek a lehetőségek.

Egyébként az alternatív elméletek jelentős része elveti a hálózatos energiaszolgáltatók szükségességét, helyettük az egyedi, fogyasztáshelyi rendszerekről beszélnek. Alapvetően ez számomra szimpatikus, amennyiben a függő viszonyt tekintjük, de egyelőre kivitelezhető, és gazdaságosan fenntartható rendszerről még nem láttam valós hírt.

Lássuk a jelenleg elérhető alternatív energia ellátás lehetőségeit. Legelőször arról kel beszélni, hogy az épületek adottságai mennyire felelnek meg a kor elvárásainak. Falak, nyílászárók, és a födém szerkezet szigetelése, illetve az építésnél használt anyagok hőszigetelő képessége perdöntő. nem elhanyagolhatóak a földrajzi adottságok nyújtotta lehetőségek és az energiafelhasználás számára legoptimálisabb tájolás. Eztán jön csak maga az energia előállítása.

Legjobb esetben egy épületnek önellátónak kellene lennie. Ezt a geotermikus hő kiaknázásával, a napenergia hasznosításával és szélenergiával vagy ezek optimális kombinációjával érhetnénk el, ha a ráfordításokat elő tudjuk teremteni.

Hőszivattyúval működtetett fűtési rendszereket már itthon is ki lehet építeni. A tervezők szerint új építésű házak esetébe, eleve erre alapozott tervekkel a költségek átlagosan húsz százalékkal magasabbak, mint ha gáz alapú rendszert terveztetnénk. A megtérülése pedig, rendszertől függően a néhány évtől akár húsz évig terjedhet.

A napkollektoroknak kicsi a hatásfoka, akár hő begyűjtő, akár foto elektronikus elven működnek, de kiegészítő lehetőségként érdemes gondolkodni velük is. Nem különben a szélenergiával, bár a Kárpát medence nem tipikusan szeles hely.

A környezeti hatásokon kívül már csak azért is érdemes elgondolkodni az alternatív lehetőségek használatán, mert zsebünknek sem mindegy, hogy egy rossz szigetelésű, nem megfelelő nyílászáróval felszerelt épületben; ha a külső hőmérséklet tartósan -10°C körül van, 300-350 köbméter gáz eltüzelése mellett is csak 17-18 fokot tudunk biztosítani a lakásban.