Több, mint öt éve nincs hivatalosan munkám. Néha akadt bevételem, de többnyire inkább nem. Olvasok hirdetéseket, küldök önéletrajzokat, kapok tanácsokat -utóbbit köszönöm! Csak egy valamit nem kapok, munkát!

Az esetek túlnyomó többségében egy állásajánlat elküldése után nem történik semmi. Ritkábban, de azért előfordul, hogy telefonon megbeszélünk egy interjút. A beszélgetés jónak ígérkezik, majd értesítenek. Nem! Nagyon ritkán ugyan megesik, hogy e-mailt küldenek az elutasítás tényével, de általában akkor is elmarad a visszajelzés, ha konkrét ígéret volt rá. Tudom, hogy a kiválasztást végző is túlterhelt. Tudom, hogy több kézen megy keresztül a jelentkezés, és végül az sem biztos, hogy annak kellene visszajelezni, aki azt megígérte. Azért mégis jól esne. Nem az elutasítás, hanem egy pár szóban az indoklás.

Olyat persze biztosan senki nem írna le, amit a valóságban nem egyszer tapasztaltam. A beszélgetésen jó benyomást sikerült keltenem, mégsem én kapom az állást. Exkluzív termékeket forgalmazó belvárosi (Pest) üzletbe keresnek eladót. Isten úgyse', elmentem a boltba (mint potenciális vevő) megnézni, kit vettek fel helyettem. A hely kellemesen berendezve, légkondicionált, tiszta, rendezett -ahogy az egy exkluzív üzletben elvárható. Egy kislány matat valamit az áruk közt, másik kislány a pulton babrászik -és csend. Köszönök: Jó napot! -csend. Egyik felém fordul és a helyes ajkain kiprésel valamit, de nem nagyon értem -gondolom köszönés gyanánt. A lányok dekoratívak, jól mutat a dekoltázsuk az exkluzív árukészlet mellett.

Amivel a hirdetésekben leggyakrabban találkozom, az "add el az anyádat egy két ezüstért" típusú munka. MLM, hálózatépítés, vállalkozósdi, "szívd ki a vérét (vevőből/ügyfélből), facsard ki belőle a pé'zt" munkakörök... Vagy adósságkezelés, vagy telefonos értékesítés. Kibaszott világ, hogy szólhat semmi másról, csak hogy "aggyá e"? És még egy irodai ügyintézőnek is diploma kell, felsőfokú nyelvvizsgával? Hová a picsába csöppentem?

Ha megtehetném, akkor tanulnék. Nem a diplomák miatt, hanem mert annyi minden érdekel. Néprajz, történelem, irodalom, a magyarság eredete, vallás, filozófia, társadalom, meg a művészetek. A  festés... a nagy szerelem, meg a fotózás. Szeretek barkácsolni, fával foglalkozni, szerelni. Szét is, össze is. Szeretem a szépet. Szeretek utazni, emberekkel foglalkozni. Érdekel a geológia, földrajz -ezek inkább csak érdeklődés szintjén. Érdekelnek a tudományok. Szeretek új dolgokat megismerni és ezeket másokkal megismertetni.

Szeretek szép, hasznos vagy érdekes dolgokat eladni, de nem vagyok multinacionális típusú kereskedő alkat. Nem hiszek a folyton növekvő elvárásokban és a globalizációban. Lokálpatrióta vagyok.

Szeretek szappant készíteni és el tudnám képzelni magam úgy, hogy ebből élek meg -ha ebből meg lehetne élni, és nem azon kellene agyalni, hogy vállalkozóként hogy basszam át az államot, hogyan kerüljem el az adózást... Ha nem teszem, hiába készítek és adok el bármit, a bevételt elviszik az adóterhek. És a bürokrácia, ami ahoz kell, hogy hivatalosan szappant készíthessek. Mint kozmetikai termék, különös előírások vonatkoznak rá. OÉTI, ÁNTSZ, munka és tűzvédelem, a műhely, helyesebben laboratórium berendezésére vonatkozó előírások. HACCP pepitában. El nem tudom képzelni, hogy egy az utcára áruló olasz kifőzde valaha is teljesítene HACCP előírásokat. A HACCP a NASA előírásrendszere az űrhajósok élelmezésének biztonsági kockázataira kiélezve... Nem a Náncsi néni kifőzdéjében kellene számon kérni.

Így van a szappannál is. És amig így van, addig hivatalosan nem tudok a konyhában elkészíthető szappant értékesíteni. Addig csak annyi készül, ami nekünk meg a barátoknak kell -pedig ha ésszerűen működnének a dolgok, akár tisztes kis kereskedést is lehetne ráépíteni. Kicsit! Mert én nem akarok akkorára nőni, hogy majd a teszkó-osan-xyz áruházláncokkal kereskedjek... Én abban hiszek, hogy van a kis boltom, ott a szép és jó portékám, amit magam készítek. A vevő bejön, megnézi, megszimatolja és visz belőle kipróbálni. És a verseny ott van, ha az egyik helyi szappankészítőnek a másik helyi szappankészítővel kell megosztozni a piacon. Az nem verseny, ha nekem, aki a konyhában készítek olyan szappant, amit magam is szívesen használok, azzal kell versenyezni, aki Kínából hatvan kamion szappant hoz be havonta... Ráadásul Ő adómentesen, rólam meg a bőrt is leszopogatná az APEH (NAV).

Egyáltalán ezt az egész pénzügyi környezetet gyűlölöm, ami átsző minden tevékenységet. Az adórendszert sem tudom úgy elfogadni, mint szükségesség. Amikor munkavállalóként megkapom (legalább is régen megkaptam) a fizetésem "engem illető"(???) részét, ugyancsak elgondolkodom -hogy is van ez? Adó a jövedelem után, járulék az egészségért, hozzájárulás munkavállalóként (meg egyebek), aztán a megkapott pénzemmel elmegyek a boltba és újabb negyed részét hagyom ott a kereskedőnél adó címén... Aztán elmegyek a háziorvoshoz és egy vérvételért 500, egy oltásért 1500-4500 forintot kér. A gyógyszertárban a gyógyszeren adóteher van (=már amikor lehet kapni), a kórházban meg várólista, de a gyógyszert vigyem magammal, mert az nincs? A befizetett egészségügyi járulékért csarébe ingyen kihúzzák a fogam az SZTK fogászatán... Ráadásul a munkaadót legalább annyi adó és járulék költség terheli a munkavállaló után, mint magát a munkavállalót is. Erre jönnek a munkahelyet érintő adó és járulék költségek. Helyi adó, iparűzési adó, munkaadói hozzájárulás...

100 megtermelt forintból jó, ha 10 megmarad? A többit elviszi az államadósság és annak kamatterhei. Pedig az államadósságot nem az alig 10 000 000 magyar állampolgár, vagy a legfeljebb három és félmillió adózó csinálta... Mégis az adófizetők pénzéből kell visszafizetni, meg feltőkésíteni a bankokat bankválság idején. Azokat a bankokat, akik szemrebbenés nélkül kötnek kizárólag számukra előnyös szerződéseket a lakossággal. Végül szintén szemrebbenés nélkül viszik a házat a családok feje fölül. Amellett sem tudok elmenni szótlanul, hogy mint munkavállaló, a munkaadóm arra kényszerít, hogy azoknál a bankoknál nyissak bankszámlát amiktől amúgy felfordul a gyomrom.

Én nem a pénzt gyűlölöm, hanem azt a bankrendszert, melyben a pénz a kiszipolyozás eszköze. A pénznek normálisan az volna az egyetlen feladata, hogy lehetővé tegye az áruk szabad kereskedelmét, de abban a pillanatban, ahogy a pénz maga is áruvá válik, a nagyszerűsége átcsap ördögi aljasságba. 

Én nem vagyok baloldali és sem az egyenlőségben, sem a demokráciában nem hiszek. Arról nem is beszélve, hogy Kelet Európában a szocializmus, kommunizmus leginkább nem a demokráciáról szólt. Gyűlölöm a diktatúrát. Akkor is, ha politikai, akkor is, ha gazdasági. Márpedig az önszabályozó piac egyszerűen nem létezik. csak a piaci szereplők profit-elvű diktatúrája. 

Azért nincsenek munkahelyek Magyarországon, mert az emberek szükségletei helyett a multinacionális vállalatok és bankok önérdekei teljesülnek. Azért nincs jólét, mert a termelő eszközöket az EU birodalmi struktúrájának álcázott töke-konglomerátumok diktálta feltételeknek megfelelően eladtuk, leépítettük, vagy leépítették az új tulajdonosok. Akiknek egyébként nem a termelőeszközre és az azt kezelő személyzetre volt szüksége, hanem kitermelhető (pénz)piacra... És ha nincs termelés, és nem kap fizetést a nyomorult, akkor majd kérhet a banktól kölcsönt, és áldhatja a jó szerencséjét meg a bankot, hogy de jó nekem, most nem kell húsz évig élére rakosgatni a forintot, hogy lakást vegyek, hiszen a bank ad kölcsönt, ezzel megelőlegezve az otthon nyújtotta kényelmet...

Azon kellene ehelyett elgondolkodni, hogyan nyerhetők vissza a jólétünket megalapozó termelő eszközök, hogyan szerezhetünk mi piacot a magunk termelte javaknak, mert munkahely ebből lesz és nem abból, ha összeszerelő gépsorokat nevezünk gyárnak. Ezek a "gyárak" úgy épülnek, hogy milliárdokat kapnak az adófizetőktől, adómentességet meg az államtól. A kisvállalkozót agyonnyomja a bürokrácia és az adóteher, a multi meg adómentességet élvez. Mi ez, ha nem a gazdaság elitista diktatúrája?

Azon kellene iparkodni, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásainkat kihasználjuk. Erőforrás Magyarország földrajzi adottsága (helye is!), klímája, talaja. Erőforrás lehetne a magas fokú képzés és a jól képzett szakemberek. Erőforrás lehetne az innováció, kutatás-fejlesztés. Nem az összeszerelő gépsorok teremtenek munkahelyeket. A két háború között repülőgépgyártás volt hazánkban -teherautó, vonat készült. Évszázadokig minőségi mezőgazdasági termékeket állítottunk elő és adtunk el külföldre is. Ma nincs cukorgyártásunk, mert még azok a cukorgyárak is bezártak, amiket egyébként az EU engedélyezett (!?).

EU-szkeptikus vagyok. Nem hiszek abban, hogy bürokráciával össze lehet fogni olyan államokat, mint Görögország és Németország. Európában nem az összeolvadás és az egyé válás jelenthet előnyt, hanem pontosan a sokszínűség és a változatosság. Nem hiszek abban, hogy egy az egész kontinensre kiterjedő globális gazdasági egység hosszú távon fenntartható. Ahogy abban sem hiszek, hogy van fenntartható fejlődés. Különösen nem a profit terén!

Az egyensúlyban hiszek. Az emberi képességekben hiszek. A környezet nyújtotta lehetőségekben hiszek. Az oktatásban hiszek. És hiszem, hogy az ember a teremtett világ szerves része, így nem vonhatja ki és nem helyezheti magát az Isten alkotta világ fölé. Hiszek a családban, a szeretetben, a magunkért, családunkért és nemzetünkért végzett munkában. Hiszek az önfeláldozásban, hiszek az önzetlen segítségben másoknak, Istenben hiszek és az általa létrehozott értékekben, hiszek a művészet erejében. De nem hiszek az ember mindenhatóságában, nem hiszem, hogy az ember teremtette értékek összemérhetőek a világmindenséggel és az Isteni értékrenddel. Nem hiszek a kizsákmányolásban, a diktatúrában, az átláthatatlan gazdasági érdekek vezérelte politikában és a politikusokban, de legfőképp nem hiszem, hogy a mai bankrendszer diktálta pénzügyi környezet bármit is képes lenne megoldani, főként nem teremteni az emberiség javára. Nem hiszek a kommunizmusban, a szocializmusban, nem hiszek a kapitalizmusban és nem hiszek a liberalizmusban. Egyáltalán nem tudok hinni olyanban, aminek a nevében "~izmus" szerepel.

Sokszor írok arról, hogy mi vezetett ide minket, hogy mi az amit rossznak tartok. Most arról is írok, amit jónak tartok és hiszek benne.

Hiszek abban, hogy minden ember szabadnak, egyenlőnek és tisztának születik. Hiszek abban, hogy az erkölcs és a józan ész kellően elegendő törvények a békés együttéléshez. Hiszek abban, hogy mindenkinek joga és kötelessége van saját szellemi fejlődésének biztosításához. Hiszek abban, hogy az egészséges társadalomban, egymást és a természetet tiszteletben tartva, minden egészséges ember képes magát és gyermekeit ellátni munkából és a természetből. Hiszem, hogy minden ember képességeinek és érdemeinek arányában jogosult és köteles részt venni a közössége életének megszervezésében. Közösség a család, a lakóhely, a település, a nemzet és az ország. Hiszek abban, hogy a közösségeket rátermettségük alapján vezetők elszámoltathatóak, számon kérhetőek, büntethetőek, és saját anyagi javaikkal is felelnek, ha a közösségük érdeke ellen tesznek. Hiszek abban, hogy mindenkinek joga van az egészséges élethez, az egészségének helyreállításához, és a gondtalan öregséghez. És hiszem, hogy végső nyughelyünk nem árucikk, amit az utódoknak időről-időre meg kell váltaniuk...

Hiszek benne, hogy a közösség nehéz helyzetbe jutott tagjai számíthatnak a közösségük támogatására, de abban is hiszek, hogy a közösség saját jól felfogott érdeke, hogy az egyébként önellátásra képes bajbajutottat a normális, dolgos életbe segítse vissza.

Hiszek abban, ha a közösség tagjai saját munkájukkal, vagy a munkájukból származó értékkel támogatják egész közösségüket, és munkájukkal, vagy az abból származó értékekkel teszik lehetővé a nem közvetlen termelők munkájának végzését, mint az oktatás, vagy az egészségügy például.

Hiszem, hogy minden élet drága, de azt is hiszem, hogy a gyermekszülést nem lehet az anyagi biztonság egyetlen alapjává tenni. Hiszem, hogy a közösség minden tagja hasznos, és értékes, de azt is hiszem, hogy aki a közösségben nem akar tevékenyen részt venni, az nem a közösség tagja. Hiszem, hogy a boldogulás képessége a boldogságra való törekvésből ered. Hiszem, hogy a boldogság elérésébe, boldogulásba fektetett fizikai és szellemi munka mindenkinek joga és kötelessége, és ennek anyagi, fizikai megnyilvánulása a bele fektetett munka egyenes következménye.

Hiszem, hogy a tisztességes úton szerzett vagyon jó, és hiszem, hogy a tisztességtelenség ellen mindent meg kell tenni. Hiszem, hogy valóságos értékeket teremteni csak a természetből, és csak munkával lehet. Hiszem, hogy a pénz nem árucikk, hanem a kereskedelem eszköze, ami megkönnyíti az áruk cseréjének elszámolását. És hiszem, hogy a pénz nem áru és önmagában nem képes értéket teremteni. Hiszem, hogy a kizárólag pénzből, mint árucikkből teremtett pénz rossz, aljas és megvetendő. Ahogyan számomra az is megvetendő, aki kizárólag a pénzből, mint árucikkből teremt ma látszólagos értéket. Hiszem, hogy a bankoknak csak elszámoló szerepet szabadna adni és minden létező eszközzel akadályozni kell, hogy a bankok mások pénzét mint saját árucikküket árulva teremtsenek látszólagos hasznot. 

Hiszek a Szent Koronában, az alkotmányos királyság intézményében. Hiszem, hogy az országos méltóságok ugyan olyan képviselői közösségüknek, mint a szűkebb környezetben választott tisztségviselők, így rájuk ugyan azok a szabályok érvényesek, mint akár egy település vezetőire. A választás alapja a képesség és rátermettség. Az országos méltóságok is elszámoltathatók, számon kérhetőek, büntethetőek és saját anyagi javaikkal is felelnek döntéseik következményeiért.

Nem tudom minek nevezik azt a rendszert amiben hiszek, mert a mai ismereteim szerinti politikai terminusok nem illenek rá. 

Hiszek egy Istenben
Hiszek egy Hazában
Hiszek az örök Isteni igazságban
Hiszek Magyarország feltámadásában