Miközben a világ egyik fele a félelmetes dátumról és a bekövetkező végről vizionált, addig az észak amerikai Egyesült Államokban a veternas's day nevű ünnepséggel voltak elfoglalva. 

Az első világháborút lezáró megállapodást Németország és szövetséges hatalmak között 1918. november 11-én írták alá (a tizenegyedik hónap, tizenegyedik napjának tizenegyedik órájában... -ahogy a wikipédiában olvasható).

Az első megemlékezést még Woodrow Wilson amerikai elnök rendelte el 1919. november 11-én, akkor Fegyverszüneti nap (Armistice Day) néven.

„Minket Amerikában a Fegyverszüneti nap megemlékezései ünnepélyes büszkeséggel töltenek majd el, amikor a hazájuk szolgálatában elesettek hősiességére emlékezünk, és hálával az általuk kivívott győzelemért, hálával azért, amitől ez megmentett minket és hálával azért a lehetőségért, hogy Amerika megmutathatta a nemzetek közösségének, hogy a béke és az igazságosság pártján áll.”

Hét évvel később, 1926. június 4-én az Egyesült Államok képviselőháza felkérte az akkori elnököt, Calvin Coolidge-ot arra, hogy rendelje el a Fegyverszüneti naphoz méltó ünnepségek megtartását. Egy 1938. május 13-án elfogadott törvény pedig hivatalos emléknappá és munkaszüneti nappá nyilvánította november 11-ét az Egyesült Államokban: egy nap, amelyet a világbéke ügyének szentelünk és amelyet "Fegyverszüneti nap" néven ismerünk és ünnepelünk.

1953-ban egy kansasi cipésznek, Alvin King-nek támadt az ötlete, hogy a Fegyverszünet napján minden veteránra emlékezzenek, ne csak azokra, akik az első világháborúban harcoltak és estek el. King a második világháború alatt aktív tagja volt az amerikai fegyveres erőkben szolgáló katonák szüleit tömörítő egyesületnek (American War Dads) és hamarosan kapmányt indított, hogy a Fegyverszüneti napot minden veterán napjává tegyék. A helyi kereskedelmi kamara is támogatta az ötletet, miután tagjainak 90%-a támogatását fejezte ki. A helyi képviselő, Ed Rees támogatásával törvénytervezetet nyújtottak be a képviselőházba, amelyet hamarosan el is fogadtak és Dwight Eisenhower 1954. május 26-án aláírásával hitelesítette azt.

A Képviselőház 1954. június 1-én változtatta meg az emléknap nevét Veteránok napjára és ettől fogva minden évben megünnepelték.Congress amended this act on June 1, 1954, replacing "Armistice" with "Veterans," and it has been known as Veterans Day since.

A november 11-én tartott megemlékezéseket 1971-től minden év októberében a hónap negyedik hétfőjén tartották, de 1978-ban ezt a változtatást elvetették és az emléknapot ezután november 11-én tartották. -a Wikipedia alapján.

Szabad legyen egy kis magyar büszkeséget csempészni az amerikai büszkeségbe. Az államok katonai díszegyenruhái között számos magyar gyökerű elem található. A lovasság alapító atyja néven is ismert Kovács Mihály, kunsági születésű huszár. Az elbukott 1848-'49-es honvédő háborúnk után rengeteg huszár hagyta el Magyarországot és telepedett le a nagy vízen túl. Szerepük jelentős volt a polgárháborúban (1861-'65), így nem meglepő, hogy 48-as magyar huszárok korabeli egyenruhái is visszaköszönnek a díszelgő katonákról.

Ez a világ olyan világ, sokat ígér -keveset ád...

Amerika (egyesült államok) népe büszke nép. Történelmi múlt és ősi hagyományok nélküli, de sikeres és büszke. "Amerika a szabadság hazája, a szabad szellem hazája, a lehetőségek földje..." Talán egykor, a kezdet kezdetén valóban az volt, azzá vált és ennek emléke (szelleme) még él a szabadságharcosok leszármazottaiban. E pluribus unum -egy a sok közül. Amerika a népek olvasztótégelye, ahogy gyerekkoromban hallottam. 

Jelképeket azért használunk, mert ezek által mindenki számára érthetően tudatjuk hitünk, erkölcsünk alapjait. A sas, mint hatalmi jelvény, nem új keletű. A fejedelmi madár, uralkodásra termett és szabad. Karmaiban babérág zöldell, másikban nyílvesszőket tart. Arra utalva, hogy a szenátus békében és háborúban egyaránt vezeti az országot.

Az Amerikai Egyesül Államoknak (továbbiakban csak Amerika) szüksége van hősökre, akiket példaként lehet állítani a nép egyszerű gyermeke elé. Amerika gazdaságát háborúk teremtik, a háborúkat katonák vívják, a katonák a legalkalmasabb hősök. A kör önmagába zárul. A valójában alig 250 éves múlttal rendelkező nagyhatalom olyan, mint Róma volt. A semmiből emelkedett fel, hatalmassá lett, aztán eltűnt az idők homályában. Amerika igyekszik elkerülni a baljós analógiát, de van-e rá esélye? gazdaságát semmi más nem tartja életben, mint a belé fektetett kénytelen-kelletlen bizalom. Feltörekvő tigrisek nézik már ugrásra készen, de még nem jött el az idejük. Amerika legnagyobb befektetője a nagy ellenség, a kommunista Kína.

Amerika, a liberalizmus és szabadság hazája, valójában erőszakra épül. A világok igazságtevőjének szerepében tetszelgő -ezt sokan el is hiszik, a szabadság harcos őre valójában nem tesz mást, mint kiterjeszti hatalmát és felügyeletét a harcok által. A hatalom és felügyelet persze valamivel kifinomultabb, mint rómában volt, de az elv azért mégis csak hasonló. Ma nem katonai légiók masíroznak a behódoltatott területeken -kivéve ahol igen, hanem gazdasági lobbik és érdekszövetségek. Demilitarizált háború -a zöldhasú háborúja. és amerika népe büszke a szabadságért életüket adó veteránokra. 

A ma veteránjai legfeljebb a második világháború veteránjai, de még valószínűbb. hogy Korea Kambodzsa és Vietnám veteránjai, és természetesen az Irak-Iráni háború veteránjai, Irak veteránjai, Afganisztán veteránjai... Csupa olyan háborúé, amiről utólag sem igazolható, hogy bárkinek a szabadságát védő háború lett volna... Olyan háborúké, amik ellen a kezdeti lelkesedés után végül tiltakozott amerika népe. A tisztelgés a veteránok előtt nem más, mint a saját, soha nem létezett történelmük felépítésének eszközei és építőkövei. És persze önigazolás...

Jelképeket azért használunk, hogy általuk fejezzük ki a szavakban meg nem fogalmazhatót. Magasztos eszmékhez magasztos jelképeket. Veteránok napján idős férfiak felöltik díszelgő egyenruháikat, kifényesítik érdemrendjeiket és könnyes szemmel nézik, ahogy a fiatal nyalka tisztek tisztelegnek a nemzet jelképei előtt. Díszsortűz, a piros fehér sávos lobogó, ragadozó madár, katonai díszelgő pompa és harsonák (vagy skót dudák)... És a világon senkinek nem jut eszébe, hogy ezek a hittel és bizalommal felvértezett délceg legények és az idősebb, egykori délceg katonák nacionalisták vagy fasiszták volnának...

Ha én magyarként népem ősi jelképei előtt, a történelmi múltunk előtt, nemzetünk nagyjai előtt és honvédő háborúnk elesett hősei előtt tisztelgek, miért neveznek nacionalistának és fasisztának? Ha amerikai lennék, megtehetném, de magyarként ez gyalázat és megbocsáthatatlan bűn?

Ha van dolog, amit nekünk el kel tanulni az amerikaiaktól, akkor ez az! A büszkeség, amire egykor a mi huszáraink is tanították az ifjú államot és népet. Emelt fővel tisztelegni hőseink előtt, nemzeti jelképeink előtt, történelmünk előtt és saját törhetetlen hitünk és büszkeségünk előtt, a múltba és a jövőbe vetett bizalmunk előtt. Ha van üzenete számomra az amerikai veteránok napjának, akkor ez!