Tíz éve történt, hogy egy augusztus végi napon -huszadika volt. Kerékpárral mentünk a tóra fürdeni. Nagyon jó volt az idő, ragyogóan sütött a nap és kellemes nyári meleg volt. A bringámon mindig volt egy szerszámokkal megrakott kormánytáska, baj esetére. Akármi történhet, legyen szerszám hozzá! Kedvesem rábeszélt, hogy a tele táskát ne vigyem magammal a strandra -én meg hajlottam rá. A strandolás nagyon jól sikerült, jól éreztük magunkat. 

Benne jártunk már a délutánban, amikor kitaláltam valami nagyon jót: menjünk fel Normafához, és nézzük meg onnan a tűzijátékot. Budakalászról a Duna mentén feljöttünk a Margit hídhoz, onnan feltekertünk a Moszkva térre, fel a fogaskerekűig, azzal meg a Szabadság hegyre. Onnan pár perc a Normafa. Kezdett gyűlni a tömeg, de jó helyet találtunk magunknak egy padon. Rengetegen összegyűltünk.

Vége lett a tűzijátékénak, kezdett oszlani a nép, de a fogaskerekűre még mindig nem fértünk volna fel. Elindultunk hát az ismeretlen úton le a hegyről. Korábban soha nem jártam még arra. A Farkasréti temető tetejét még nem értük el, amikor igen csúnya defektet kaptam. Nincs mit tenni, gyalog kell menni. 

Arról igen rossz a tapasztalatom, hogy a műszaki hibás kerékpárt hogyan, hogy nem engedik fel BKV járművekre. Ha kiveszem a kereket, akkor elvileg akár poggyász is lehet(ne) -de szerszám nélkül (nem gyors záras volt) se kerék kivevés, se gumicsere, csak a séta hazáig. Az akkoriban Rákospalotát jelentette, ami a Sasadi út tetejétől mérve olyan 30-33 Km.

Aztán valahogy úgy alakult, hogy akkor nem javítottuk meg a bringát, aztán a költözésekkor nem vittük magunkkal, mondván nincs hol tárolni, felkerült anyósék padlására a jószág. És szép lassan eltelt tíz év, a bringa azóta is ott van, én meg közben gyarapodtam egy "kicsit" testileg is lelkileg is, de a testileg az talán jobban látszik rajtam. 

10 év elteltével most, hogy nagyobb lakásba költöztünk, már van hol tárolni. Vettünk mindkettőnknek kerékpárt, és nagy élvezettel kezdtünk neki a lemaradás bepótlásának. Egy alsókategóriás computert is vettünk, hogy tudjuk mennyit mentünk eddig. Jó látni, ahogy gyarapodnak a kilométerek. Az órát eredetileg az én bringámra szereltük, de átrakjuk majd kedvesére. Én meg elkezdtem keresni a régi órámat, mert abban biztos voltam, hogy nem dobtam ki. Egy hét keresgélés, és 10 év rejtőzködés után meglett a régi darab. A tartozékokat majd leszereljük a régiről és felkerül az újra.

Amin nagyon meglepődtem, hogy 10 év mellőzés után, amikor megnyomtam a gombját, a készülék működött. Az hagyján, hogy működött, de a pontos időt mutatta. Még mindig a 10 évvel ezelőtti elem van benne.