Fogtuk magunkat reggel és bementünk a városba. Nem ebbe a kicsibe, hanem a nagy koszosba. Mátyásföld alsóig HÉV, onnan a bringaúton örs -kis kitérővel ó-Mátyásföldre a régi házunkhoz, megnéztük a házat ahol gyerekkori jó cimborám, Rideg Sándor unokája lakott ha itt volt és nem a belvárosban. Az iskoláimat, és egyáltalán a környéket, ahol felnőttem.
Szóval Mátyásföld alsó, Imre utca -innen tekergés amit nem részletezek, Örs vezér tere, Bánki Donát u, Róna u, Mogyoródi út, Stadionok, Stefánia, Városliget, Andrássy, Arany János u, innen gyalog a Lánc Híd, budai rkp -Ben tér, ismét bringa Jászai Mari tér, Oktogon, Andrássy út, Hősök tere -Városliget -Olof Palme sétány, Stefánia, Stadionok, Mogyoródi út, Róna u, Bánki Donát u, Örs vezér tere.
Sashalmot elhagyva tábla: Viszont látásra, alatta rovás betűkkel. Nekem öröm ilyet látni!
Mielőtt átmegyünk a sínek alatt, átmegy a bringaút a túloldalra. Na ott van egy kastély, ami gyerekkoromban elég romos állapotban volt. Több lakás is volt benne, de még a régi kocsiszínt és istállókat is lakták. Na most ez a kastély szépen körbe van kerítve, a kerítés talán már akkor is megvolt, de most fel is van újítva, a kovácsoltvas kapu, az épület pedig nem látszik a fáktól.
Az ízek utcáját néztük meg, nem hagyott bennem mély nyomot. Azt pedig különösen nem értem, mit keres a gasztroutcában egy antikvárius... ez számomra talány! Magyarázatom persze volna rá, de azt nem osztom meg.
Az ország tortáját nem bírtuk megkóstolni, mert a legrövidebb sor is legalább két és félórás sorbanállást jelentett volna. Na annyira azért nem érdekel a dolog. A Szent István napi kenyérrel jobban jártunk, bár elsőre az is kilátástalannak tűnt. Végül hozzájutottunk egy veknihez 360 egységnyi magyar pénzért.
A Hősök terén épp lekéstük a tisztavatást. A budai sétálós részen tolni is nehézkes volt a járműveket a tömegben, de ezt leszámítva végig kényelmes és majdnem tökéletes bringaút van már talán Cinkotától. Hazafelé a városligetben hódolónk akadt. Nekem, kedvesnek vagy kettőnknek együtt, ez nem derült ki, de ránk nézett és majdnem ordítva felkiáltott, hogy ÚRISTEN. A mondatot ki-ki a maga ízlse szerint folytathatja. Számomra azt jelenti, hogy úristen ezek de jófejek, hogy ekkorák és mégis tekernek. Ellenkező esetben a helyszínen kellett volna kitaposnom a belét és annál fogva felkötni egy platánfára... Szóval elismerés volt és kész.
Itthon a városháza előtt színpad, üresen, a téren néhány lézengő. vagy rég véget ért az ünnepség, vagy marha soká kezdődik még -hazatekertünk.
Beszolda