Kiterveltük, megtettük, jó volt!

A zöld jelzésen indultunk neki a dombságnak. Arra hamar rájöttünk, hogy nem tudunk feltekerni. Meredek. keskeny és mély, süppedős homok a "V" alakú út alja. Nincs mese, fel kell tolni. A domb tetején meg olyat láttam, amit addig soha. Pontosabban más szemszögből már igen. Az autópályán van egy felüljáró. lentről már láttuk sokszor, de most mentem/tünk át rajta először. 

Azért meglepő, mert egyszercsak kiérünk az erdőből, épp a felüljáró szintjén, beton út, egy sávos de út, kétoldalt járda. Van róla pár kép. Túloldalán hasonló, egyszer csak belemerül az erdőbe és folytatódik a szurdokút homokkal. Bringát toljuk tovább, felülni itt sem tudtunk. 

Az út alja viszonylag bringázható, csak néha folyik keresztbe egy kis homok, amibe azonnal elakadunk. Aztán kibukkantunk egy tisztásra, az út mellett korábban már láttuk, hogy a szomszéd telken gazdálkodás folyik. Ökofarm, növénytermeszt6és némi állattartással megfűszerezve, a tábláról ami hirdeti, készült fotó. Ez már tulajdonképpen az Istálókastély előtere. Az épület egyébként nagyon szomorú látványt nyújt. Olyan, amit ha lenne pénzem, mondjuk kurvasok, akkor szó nélkül megvennék.

Feltekertünk a lovastanya felé, amerre a zöld jelzés megy, de ott igazából nincs semmi. A tó túloldalán jelzett út viszont nincs meg, ezért vissza a kastélyhoz és tovább a piros úton. Az autópálya alatt átjárónál rengeteg autó, kutyasuli, másik oldalon az erdőben szintén sokan, azt nem vettem ki, hogy mit csinálnak. Tovább a tavak mentén a sorompó felé. Legutóbb jófej volt aki a kamerát nézi, mert kinyitotta nekünk. Hát most nem. Én meg majdnem fennakadtam a kerítésen (***** *******).

Hármas úton Máriabesnyőig egész jól bírtam, bár az emelkedő sem nagy. A templom magasságában rengeteg autó parkol, kihangosítókon szól az ájtatosság, meg mindenfelé vásáros cigányok meg nem cigány vásárosok. Búcsu. MIlyen Búcsu van ilyenkor a besnyői kegytemplomban? Tele emberekkel, meg sem kíséreltünk felmenni a templomhoz, pedig eredetileg úgy gondoltuk, hogy ott egy fa alatti árnyas padon majd jót pihegünk a folytatás előtt. Minden pad foglalt volt :)

Az emelkedő nem olyan vészes mint ahogy múltkor az egyel beljebbi úton, de azért csak emelkedik ez is. Megálltunk egy falusi cukrászdánál. Nem mondom, hogy a kedvencem lesz, de jól esett a hideg fagyi a nagy kánikulában.

A további szakaszt még két, vagy három pihenővel tettem meg, majd elkezdtünk lefelé gurulni, na az végre kellemes. lefelé hiába van meleg, hűt a menetszél...

A táv cca 13,4 km, kicsit tettünk rá a kanyarral a lovarda panzió felé, de nem sokat. Viszont jó volt és készült néhány kép is. Ja jut eszembe, a kis békáról még nem is beszéltem. Az erdőben fel is, le is meglehetősen kellemetlen volt az utat beszövő pókhálókon átvergődni. Viszont rengeteg kis békát láttunk. Gondolom valami erdei varangy féle lehetett. Készült róluk is kép.

Meg az is most jut eszembe, hogy a felüljáró után, ahogy ereszkedtünk le az erdőben, néhol úgy tűnt, mintha itt korábban betonút lett volna. Nem az amin mi most mentünk, de a jelenlegi ösvény felett olyan méterrel, ott vannak a régi kőkorlátok, amiket az utak mellé tettek szalagkorlát helyett... Érdekes látvány volt. a másik oldalon egyhelyütt meg mintha elrongálódva és kidőlve, de régi kilométerkő lett volna. Nem másztam fel ellenőrizni a teóriát, csak gondolom. És akkor jöjjenek a képek.