Gondoltunk egy nagyot és elindultunk csak úgy ad hoc... Hát, kaland is volt, tévedés is volt, meg néhányszor le is sérültem. Egyszer azt hittem, összecsinálom magam. Majdnem pontosan 18 Km, ez nem tűnik soknak, viszont a terep... -de kezdjem az elejéről.

A palotakertben tekertünk, aztán átmentünk az egyetem felé. Az aula mellett felkanyarodtunk az Alma Mater étterem háta mögé, majd a kollégium felé vettük az irányt. Ott aztán egy jobbossal nekimentünk a tangazdasági földeknek. Legurultunk egy völgybe, majd fel egy dombra. A Fenyves nevű kerületbe érkeztünk. Mivel ez már nincs messze a zarándokhely Máriabesnyői kegytemplomtól, ezért eltekertünk odáig. 

Onnan meg már csak egy pár tekerés és ott is vagyunk a Babati tavaknál. A templomtól idáig készültek az első képek. Nem sokkal ezután egy szerencsétlen kígyót (valószínűleg inkább sikló volt) elgázoltam. Remélem a puha homokban nem történt kiheverhetetlen sérülése. Ellenben szemmel láthatóan nem vette félvállról a dolgot, mert dühödten csapkodott felém a kis állkapcsával. És igencsak sebesen próbálkozott elérni. Komoly ugrabugra árán sikerült rávenni, hogy ne engem támadjon, hanem meneküljön a susnyába. kedves persze előbb értetlenül, majd röhögve figyeli a nekem nyolc című film "scatman" jelenetét idéző mutatványt. Sajna az ijedtségben nem készült a harcias jószágról fotó.

A kis szöcske (sáska?) olyan jól érezte magát a vázon, hogy a noszogatésra sem nagyon akart elugrani.

Készült egy panoráma is, ide klikkelve érhető el

Ahol kibukkantunk az erdőből, egy útelágazáshoz érkeztünk. Balra a kulcsosház, de a tóhoz onnan nem lehetett átmenni. Az ugyanis körbe volt kerítve. Vissza a másik irányba, ahol sorompó zárta el az utat. Kamerán nézhettek, mert kinyitották nekünk. Néhány méterre a tó bejárata, az is magánterület, horgásztó. Azért bekéredzkedtünk és körbenéztünk.

Visszafelé a hármason mentünk, nem az eredei úton. A temlomhoz vezető leágazásnál (a térképszelvényen pirossal jelezve) bementünk a településre. Hát, ezt nem kellett volna. Nem gondoltam, hogy a hármastól alig harminc méterre ötven métert kúszunk felfelé csak azért, hogy aztán leereszkedjünk. Na ott ment ki igazán a térdem, nem sokkal az utolsó előtti fényképen látható ház fölött. 

Onnantól viszont majdnem sima volt a menet. A főtéren átkanyarodtunk a mozi felé, holnapra vettünk jegyet, fagyiztunk és jöttünk haza. 

Azért a teljes út domborzati áttekintése jellegzetes görbét mutat, érdemes megnézni. Különösen ahol az a toronymagas kiugrás látható. Az ahogy megnéztem nem is ötven, hanem hatvan méter.

cca 1040 méter, helyenként 12%-os emelkedő, átlagosan 6-8%. Abban azért nem vagyok biztos, hogy csak azért hiszem el a hatvan métert mert kiköptem a tüdőm. Amikor csak erre az útszakaszra mértem rá, már csak 30 méter szintkülönbséget mutatott a grafikon. Én nem tudom melyik igaz, de brutál volt feltolni a 180 kilómat arra a magaslatra. A hármas főúton 0,8-1,5% emelkedő van. Bár hosszabb, de azért nem az a leküzdhetetlen akadály