Egy filmet (dokumentum) néztem, amikor rájöttem mit kell gyártanom: pénzt. Méghozzá sokat. Nagy tapasztalatom nincs, leszámítva amikor azt a "sajátpénzt" tervezgettem. Gondolkodhatok én, hogy mi volna jó üzlet, de az üzleti érzék teljes hiányával ez nem egyszerű. Még akkor is így van ez, ha egyébiránt rengeteg kiváló ötletem van, némelyiket már meg is valósították mások. 

Festek képeket, de nem nagy rájuk a kereslet -mondhatni, hogy én sem járok a piaci lehetőségek után. Készítek szappant, de annak a forgalomba hozatala annyi papírmunkával és hivatali útvesztővel jár, hogy egyelőre értékesítésre gyártott szappanom nem lesz. Akinek kell, az kaphat belőle, csak kérnie kell... -tényleg nem vagyok egy bizniszman.

Régóta érdekel az íjgyártás, de azt már sokan csinálják és mintha kezdene lecsengeni ez a téma. Egy új fajta ami jobb, szebb, tartósabb, díszesebb, hitelesebb, autentikusabb vagy nem tudom milyenebb, talán megtalálná a helyét a piacon, de a tömegtermelt és viszonylag olcsó kategóriát felesleges volna tovább duzzasztani.

Felmerült annak lehetősége, hogy házilag készült lekvárok, befőttek, ínyencságek és más konyhai készítményekkel kellene a piacot megkínálni. Szóba került a sajtkészítés is, mint számomra érdekes terület. Ezekhez persze kellene egy kert, meg egy kis föld, egy apró legelő és kaszáló meg kellenének az állatok, amik a tejet adják. Jelenleg ezekkel sem rendelkezem. 

Aztán rájöttem, hogy mi az, amivel jelenleg valójában nem rendelkezem, és pedig minden tervem ezen dőlt meg eddig: ez a pénz!

Tele vagyok kiváló ötletekkel, de nem vagyok elég jó szervező ahoz, hogy az ötleteim mellé anyagi bázist mozgósítsak. Már megint a kereskedő szellem hiánya... Még a szerintem legjobb képeimet sem vagyok képes eladni. És ez baj! Ahogy a dalbír reklám mondja: gyakran hallom, hogy ááááááá, és ez baj; -egyél dalbírkám, olyan sovány vagy -áááááááá... (aki nem érti, járjon utána)

Tehát van egy dolog, aminek a gyártása biztos üzlet, mert maga a termelt árucikk jó bolt. Olyat kell készíteni amire mindenkinek szüksége van, már pedig ha van olyan amire mindenkinek egyformán szüksége van, az a PÉNZ!

PÉNZt kell készíteni! Kis bökkenő van csak ezzel. A házilag készült szappan értékesítéséhez sok hivataltól kell engedélyt kérni, némi pénz fejében ezt meg is adják. Neeeem, nem kenőpénz, illeték. Az íjkészítésnél hasonló. Élelmiszereknél ugyancsak, bár ez talán még egy fokkal bonyolultabb.

De PÉNZ készítésére sanszos, hogy nem fogok engedélyt kapni. Aki most azt mondja, hogy ez érthető, annak a témában tudnék ajánlani megtekintésre ezt-azt.

Kihagyható áttekintés

Pénzt mindenki használ, de csak kevesen ismerik a természetét, még kevesebben értik működését. Természetesen nem arról a darab papírról van szó, amit egy fegyveresek által jól őrzött helyen kinyomtatnak, aztán kiszállítanak a bank(automatá)ba, majd a plasztik behelyezése után kiköp az automata, hanem a mögötte lévő rendszerről. Például, hogy kié a pénz? 

Megdolgoztam érte, én pénzem? A polgárok zöme -vagy egy része, biztosan keményen dolgozik azért, hogy hónap végén ott legyen a megfelelő rubrikában a bankszámlán egy csinos szám. Csakhogy az hiába van ott, hiába áll rendelkezésemre, hogy szabadon éljek a reklámok sugallta fogyasztói társadalomban, a pénz nem az enyém. Az meg egy másik műsor volna, de már erről is beszéltem, hogy a bankszámlámon megjelenő összeg minden bizonnyal fizikai valójában nem is létezik. 

Na de maradjunk egyelőre ott, hogy van a pénz, csak nem tudjuk kié. A vállalaté, ahol dolgozom és a munkámat ezzel jutalmazzák? Mindenki tudja, hogy nem, hanem a kibocsátóé, mint a személyi igazolvány.

Azt viszont nagyon kevesen tudják, hogy a kibocsátó nem az állam, hanem egy bank... Jobb esetben ez a bank a nemzet bankja, ami megint csak megtévesztő lehet. Általában ezek a bankok nincsenek a nemzet és annak kormánya ellenőrzése alatt. Azok bizony magán befektetők államinak feltüntetett magánhaszonszerző intézetei. Sokkal jobb üzlet királyoknak és államoknak pénzt kölcsönözni, mint magánszemélyeknek.

A bankjegyen rajta van, hogy annak hamisítását a törvény büntetni rendeli. És ez így rendjén is van, ha tényleg megbünteti mindazokat, akik a pénzt hamisítják. Ugorjunk csak vissza oda, hogy amit a bankszámlaegyenlegemben feltüntetve látok, az csak egy szám, ami mögött nagyjából biztos, hogy nincs pénz. 

A bank úgy működik, hogy számol vele, az emberek ma már nem rohanják meg fizetésnapkor a kasszát, hogy kivegyék minden pénzüket. Hogy ez így legyen, ott van a hitelkártya meg a kötelezettség, hogy bankszámlát nyiss, mert a munkáltatód is csak így tud kifizetni. De mit jelent az, hogy a számlámon látott összeg csak egy összeg? Pontosan azt, hogy a bank abban bízik, hogy Te, nyájas olvasó, nem rohansz a bankba harmadika és tizenötödike között, hogy felvedd a havi járandóságodat egy összegben. Magyarázzák ezt azzal, hogy nem tartanak a fiókokban akkora összeget, hogy oda bárki szó nélkül besétálhasson és számon kérje azt rajtuk.

Még az is jó előre be kell jelenteni, hogy ha a saját nagyobb összegedet szeretbéd felvenni. Kétséged se legyen afelől, hogy ha minden magyar honpolgár elindulna a kassza felé, ugyancsak nagy lenne az ijedelem a bankok táján. Omlott már össze bankrendszer azért, mert ilyen tömegek "ostromolták" meg. Mi több, ebbe minden bank belebukna.

Ha most az hiszed, hogy ennek oka az, hogy csak a mi betett pénzeinket tudják kölcsönadni másoknak, márpedig akkor jogosan nincs a páncélteremben a pénzünk, akkor sajnos tévedsz.

A hitel, ahogy a pénz is, régi árucikk. Igen, a pénz és a hitel egyszerű árucikk. Olyan, mint a vajaskenyér. Van aki elkészíti, más meg megeszi... bocsánat a szóviccért, de a lényeg mégis ilyen egyszerű. Az első bankszerű intézmények azok az ötvösök, aranyművesek voltak, akik a náluk letétben hagyott arany ellenében zálogcédulákat adtak. Mindenki tudta, hogy az a zálogcédula beváltható a nevezett aranyművesnél, ezért fizetőeszközzé vált.

Igazából ezt a rendszert a keresztesek kezdték el használni. A lovagok nem szívesen vitték magukkal vagyonukat a szentföldi hadjáratokba. Ezért aztán otthon hagyták és a rendházra bízták azt. A rendház pénztárosa meg adott egy elismervényt, hogy X lovag Y vagyont hagyott a rendnél. A lovag az elismervénnyel aztán a szentföldi "fiókirodában" bemutatta elismervényét és a kezelési költség levonása után járó összeget egyben vagy részletekben felvehette. 

Hogy a rendház is rájött, vagy csak a rafinált aranyművesek, ezen nem érdemes vitázni, de rájöttek, hogy akik ott hagyják náluk az aranyat, nem fogják egy összegben felvenni. és mivel az általuk kibocsátott elismervényeket mindenki szívesen elfogadta, kezdtek olyan elismervényeket is kibocsátani, ami mögött nem volt arany letét. Persze a rendszer -ha senki nem jön rá a csalásra, akkor jól működik. Egy darabig legalább is.

A részleges vagy teljes fedezethiány mára nem hogy büntetendő gaztett, de állandó gyakorlattá nemesült banktechnikai részletkérdés. Már amennyire részletkérdés az, hogy ez tulajdonképpen csalás! Szemen szedett hamisítás!

Akik a kereteset nem olvasták, azoknak itt most megismétlem az utolsó két bekezdést.

/.../ Hogy a rendház is rájött, vagy csak a rafinált aranyművesek, ezen nem érdemes vitázni, de rájöttek, hogy akik ott hagyják náluk az aranyat, nem fogják egy összegben felvenni. és mivel az általuk kibocsátott elismervényeket mindenki szívesen elfogadta, kezdtek olyan elismervényeket is kibocsátani, ami mögött nem volt arany letét. Persze a rendszer -ha senki nem jön rá a csalásra, akkor jól működik. Egy darabig legalább is.

A részleges vagy teljes fedezethiány mára nem hogy büntetendő gaztett volna, de állandó gyakorlattá nemesült banktechnikai részletkérdés. Már amennyire részletkérdés az, hogy ez tulajdonképpen csalás! Szemen szedett hamisítás!

És akkor vissza is kanyarodnék az eredeti témára. Ha a pénz kibocsátása állami monopólium volna, úgy az állam lesújtana az ellen pénzhamisítás vádjában bűnösnek találtakra. Mivel azonban az állam nem tulajdonosa a pénznek, így a törvény csak azt bünteti, ha én, mint "egyéni vállalkozó" kezdek pénzjegynyomtatásba. A bank a saját maga teremtette pénzt meg csak virtuálisan megnöveli, nem hamisítja.

A forintra rá van írva, hogy a hamisítását a törvény bünteti. Meg hát hamisítani nem is tudok és a törvényeket is tisztelem valamelyest. Akkor marad a saját pénz, amivel megint csak van egy kis baj. Ha én bocsátom ki, akkor nem sokan fogják elfogadni. Ha más bocsájtja ki, akkor meg nem nekem hozza a hasznot.

Jó biznisznek tűnt, de azt hiszem, ez sem a járható út... és akkor most mi a fészkes fenét kezdjek el gyártani?