Május 28 volt az utolsó bejegyzés dátuma. Közben voltak próbálkozások telefonról wifi hálózaton keresztül, de az nem volt sikeres. A cím megjelent, de valahogy a bejegyzések szövege az Istennek sem akaródzott ott maradni. de ennek ezennel vége, meg vagyok jőve!

A macska meg fel van mászódva a fára

A mai napon bekötötték az internetet. Kicsit savanyúbb, kicsit drágább, de van! Most aztán kezdhetem pótolni a rengeteg mindent, amit eddig csak a gépnek írtam, mert azt ugye nem gondolhatjuk, hogy nem írtam csak azért, mert nem tudtam publikálni?! tehát írtam és szép apránként el is kezdem felpakolni. Már amit még mindig érdemesnek tartok, hogy kikerüljön. Ez az utólagos szelekció nem is volna rossz, így nem pakolnék fel olyan sok felesleges dolgot. Amúgy mindegy is, mert mindezt jobbára magamnak írom, ahogy eddig is.

Node! A lényeg az, hogy elköltöztünk és immár több, mint egy hónapja az új lakásban vagyunk. Amúgy nem sok minden változott meg. Én készítgetem a szappanokat, vettünk bringát -ja igen, már tudjuk hol tárolni. A valagam nem nagyon van hozzászokva a biciklizéshez, hiszen vagy 10 (8) éve nem ültem kerékpáron. Most aztán ezen a téren van mit pótolni!

Minap itt járt nálunk Lackó barátom, aki tanúja volt annak, amikor honfiúi hazaszeretettől vezérelve leborultam, hogy megcsókoljam az édes anyaföldet, majd kis időt még négykézláb töltöttem az utca kövén. Ti': kiment a térdem egy rossz lépéssel, térdre rogytam és felkelni nem tudtam a fájdalomtól. Igen mókásan festhettem az utca kövén, ahogy négykézlábra ereszkedve szemléltem gyermek szemszögből a világot. Épp csak azok a gubis cigányok siettek volna segítségemre, akiket ki akartam kerülni -jól vagyok-e?, nem-e van-e bajom(-e)? Nem mintha más nem lett volna az utcán, de hát ez nár csak úgy van, hogy aki fényes nappal megcsókolja az aszfaltot, annak vagy nincs ki a négy kereke, vagy részeg, és ezzel a további bonyodalmakat és a földön fekvőt kikerülve halad az élet tovább a maga sajátos medrében.

Amúgy köszönöm, már jobban vagyok, járni is tudok, de a lépcsőzés még kicsit megerőlteti a térdem. Nem így a kerékpározás, ami a keletkezett duzzanat ügyében a legjobb gyógyírnek bizonyult. Lépkedni ugyan még óvatosan tudok csak, de a tekerés más. Nem mondom, hogy az első pár méteren nem volt kényszerképzetem arra, hogy menten összeszarjam magam a gyönyörtől, ahogy hajlítgattam a lábom, de a víz kiürült a felpüffedt izületből. Szóval tekerünk, ha az idő engedi.

Amúgy a város nagyon szeretem és a lakás is megjárja. A szomszédokkal is igyekszünk jó viszonyt kialakítani, hiszen mégis csak egy házban élünk velük. Talán sikerül valódi társasházzá alakulni, aminek érdekében minden tőlünk telhetőt meg is teszünk. A lakók háromnegyede hozzávetőleg egyet ért abban, hogy a jelenlegi állapot nem ideális, változtatásra, ésszerűsítésre szorul. Mi nem vagyunk gátja a boldogságnak -kompromisszumokra törekszünk.