2011. június 21. // zefpress.blog.hu

Rózsavizes szappan

A mai nap volt az első a költözésünk óta, hogy Budapesten jártam... Milyen furcsa ezt így mondani, elutaztam a fővárosba(!)... nagy utazás, a ház előtt felszállok a buszra, népstadionnál meg cca fél óra múlva leszállok. Amikor Mátyásföldön laktam, akkor is épp ilyesmi idő volt a „város”. Megrendeltük a bringát, elvben már péntekre meglesz. Hát, nagyon izgalmas dolog. Láttam a vázat, láttam a villát, láttam az ülést. Ellenben még nincs bennem kép arról, hogyan fog kinézni a végeredmény. Hazafelé beültünk egy kéjefszíbe, ahonnan megint próbáltam blogbaróni –megint nem sikerült. Fogalmam nincs miért, de csak a címig jutok, a bejegyzés mindig eltűnik... egyszerűen nem értem. Amikor hazaértünk, beszéltünk pár szót a szemközt lakó nénivel. Úgy tűnik, hogy rendes társasházzá fogunk alakulni, aminek őszintén szólva nagyon örülünk mindketten. Gyorsan megbeszéltük a felújítási alapot, a tető kérdést, a kaput és kaputelefont, a közös költségeket. Alakuljunk társasházzá, hajrá! Node szappan, amiről eredetileg akartam írni. Úgy tűnik, hogy ez a variáció illatos maradt. Na nem is a saját észítésű rózsavíztől, de a gulab jamunhoz vett gyáritól. Igaz, hogy így ez a szappan nem teljesen természetes, mert a gyári rózsavízben gyári illat van.