2011. június 20. // zefpress.blog.hu

Közléskényszer

A kisszobából összeszedtem az üres ládákat és levittem a papírgyűjtőbe. Tizenhét dobozt négyesével előbb le a kapuhoz, majd az utolsóval levittem a kiskocsit, ha már van. Viccesen nézhettem ki a három kanyarral, ahogy zörögve húztam-toltam a taligát. Egyik út során a már jól ismert guberálók egyike meg is kérdezte, hogy miért nem viszem el inkább a MÉH-be. Mondtam, hogy dehogy viszem, örülök, hogy megszabadultam tőlük. Tulajdonképpen ha már erről van szó, akár Ő is foghatna egy kocsit és elvihetné, ha böki a csőrét a kitett sok papír. Másik. Megjött a UPC válasza a kábelre. Hogy írásban, és nem telefonon, az mutatja az eredményt is. Jelenleg nem áll módjukban a jelzett cím kábelhálózatra csatlakoztatássához szükséges fejlesztési beruházást elindítani, de természetesen igényünket rendszerükben rögzítették és amennyiben a fejlesztés megvalósulhat, úgy megkeresnek ajánlatukkal (meg a kibaszott kurva anyjukat –jegyzem meg halkan...). Tetves rohadékok a csekket kiküldték a megrendelt szolgáltatásra. Az alapján akár úgy is vélhettük volna, hogy záros határidőn belül megtörténhet a csatlakoztatás. Ha van telefonvezeték a házban, úgy a jelenlévő szolgáltatók ADSL ajánlatait megnézhetjük, de ha nincs, akkor a következő kör az Invitelnél lesz. Majd érdeklődöm a többi lakónál, hogy náluk van-e vezetékes telefon. A ház előtt több Inviteles autó is szokott állni, Vagy szemben, a lakótelepen laknak, vagy a mellettünk lévő házban. Bár ez a mi ügyünk szempontjából mondhatni teljesen mellékes. A lakásról Új project merült fel, amit persze már az elején is láttunk. Sajnos a legégetőbb beruházás lakásfejlesztés fronton a teljes nyílászárócsere lesz. Az összes ablak ramaty állapotban van. Néhol csak a könyöklő, de általában szorulnak, akadnak, esnek szét és pereg le a festék. Az utóbbi nem volna baj, ha nem a fa rohadna már a leesett festék alatt. Az egész lakás úgy tűnik, mintha... Mintha jó lenne, mintha használható volna, mintha mindjárt be is lehetne lakni. Mondjuk a belakás érzésen a ládák számának csökkenése is segíteni fog. Apropó fog Mielőtt költöztünk, voltam a fogorvosnál. Ügyködött valamit, tömött két helyen, de a fogam csak fájt. Pontosabban nem is tudtam meghatározni, hogy mi fájt. Hol a fogam, hol az állkapcsom, hol meg egyszerűen az izom. Néha olyan volt, mint ha rosszul harapnék és ezért görcsölne. Ilyenkor a masszírozás tényleg segített. Máskor meg mintha egy pontot megnyomva a fájás elakadt volna. Az egri hétvége első felében tömtem magamba a fájdalomcsillapítót. A végére meg úgy tűnik elmúlt a fájás. Több dologra is gondoltam, mi okozhatja. Egyfelöl az biztos, hogy kicsit kilógott az egyik fog nyaka az ínyből, ettől lett túlérzékeny. Ezt úgy próbáltam orvosolni, hogy a fogkefével masszíroztam az ínyt a kérdéses területen. Néha egészen jól hatott. Máskor meg mint ha kést forgattak volna az idegben. Az is biztos, hogy az utóbbi időben túl sok húst ettünk, szinte semmi zöldségfélével. Most lehet, hogy furán hangzik, de gondoltam a kezdődő skorbutra is. Mivel az elmúlt néhány napban sok zöldséget és gyümölcsöt ettünk, összefüggésbe merem hozni ezzel a fájdalom múlását is. A harmadik teóriám nem volt kifejezetten tudományos, és mint utóbb kiderült összefüggés sem igen lehetett az elmélet tárgya és a fájás között. Mindenesetre azóta is óvatosan de féloldalasan eszem. Azt még mindig úgy tapasztalom, hogy érzékeny az a terület, de legaláb nem lüktet és hasogat. Észrevettem még egy dolgot. Gazdagréten egészen jól tudtam aludni. Egerben szintén jól tudtam aludni. Itt viszont csak forgolódok fél éjszakát az ágyban és valahogy nem akar sikerülni az elalvás. Még nem jöttem rá az okára. talán a hangok, talán a fények. Tegnap este is így történt. A nyitott ablak alatt közlekedők beszéde olyan erősen szűrődik be, mint ha az ágy szélén üldögélnének. Az alattunk lakóhoz három autó is járkál, ezek is éjjel érkeztek meg. Amikor felgyújtották a villanyt, a bejárati ajtó ablakán keresztül olyan erősen világított be, mint ha nálunk gyújtotta volna fel valaki. Szomszédsággal elvben jól vagyunk, de az egyik öreglány, a velünk szenközt lakó alatti, kirohasztotta a fűszereinket. Mint kiderült, vagyis ahogy sejteni lehet, túlöntözte kissé, mig nem voltunk itthon. Egyébként sincsenek jó helyen a lépcsőházban a ládák. Mindegyik olyan, mint ha valami betegség vagy gomba támadta volna meg őket. Az összeset alaposan visszanyírtuk és kicsit feltöltöttük a ládákat földdel. A még használható fűszerekből pedig fűszervajat készítettünk. Az legalább finom lett! Ennyi haszna azért mégiscsak volt a nyírásnak. Lassan nekiveselkedek a házimunkáknak. Átrámolok a kisszobában, hogy a szekrényhez lehessen férni takarítani. Meg akarom keresni a rejtett illatosítókat, mert nagyon dühít már, hogy még mindig annak a szagát érezzük. Ha azt a szekrénysort kitakarítottuk, akkor végre kiüríthetjük a maradék ládákat is. Már igazán nincs sok hátra, de elfogyott a hely, ahová tehetnénk a holmit. Szeretnék végre lakásszerű létesítményben létezni. Megiszok egy pohár vörösbort és hozzáfogok a dolgokhoz.