Néhány óra múlva kezdődik a londoni ceremónia élő közvetítése. A Brit trónörökös összeköti életét választottjával. Elsőrendű társasági esemény ez, az egész világ figyeli majd. Gondolom nem lesz ez másként idehaza sem. Sok boldogságot nekik!

A következő fejtegetés hosszú és unalmas, mindenki csak saját felelősségére olvassa!

Legelőbb vegyük sorra, hol található királyság, vagy feudális jellegű államszervezet Európában.

Királyságok:
Norvégia, Svédország, Dánia, Hollandia, Belgium, Nagy-Britannia, Spanyolország 

Nagyhercegség:
Luxemburg 

Hercegség: 
Monaco, Andorra

Nyugodtan vegyük ide Vatikán államot is, ami a megmaradt egyetlen szakrális királyság.

Ami engem jelenleg foglalkoztat, az a furcsa kettősség, ami nálunk az arisztokrácia, királyság, nemesség kérdését illeti. Azt tudjuk, hogy az államalapítástól kezdve egészen 1848-ig vagy a kiegyezésig nemzet alatt elsősorban a nemességet, kisebb részben pedig a szabad városi polgárságot értettük. A kifejezés jelentéstartományába nem besorolva a jobbágyságot.

A kiegyezéstől kezdve beszélhetünk modern értelemben vett társadalomról, a maga sajátos tagolódásával: parasztság, polgárság, kis és köznemesség, arisztokrácia. A nagy világégés aztán, amiben mellesleg Magyarország nem kívánt részt vállalni, a feje tetejére állított mindent. Már 1848-ban, de a kiegyezés után igazán elkezdődött a nemzetiségek bujtogatása Magyarország ellen. Ez idő tájt erősödött fel a pánszláv szövetség gondolata is, ami az ellentétek élezésére kiváló táptalajt adott. A gyúlékony elegy és a Szabadkőműves nemzetellenesség végül trianonban testesült meg.

Néhány szót erről. A trianoni döntés mérhetetlenül igazságtalan és magyargyűlölő lett. A háborút a trónörökös elleni szarajevói halálos merénylet miatt az Osztrák udvar kezdeményezte. A művelt nyugat (antant) a szerb terroristák pártjára állt. Sőt! Az antant nem csak a nemzetiségi feszültségek szításáért, de konkrétan a háborúért is egyértelműen felelős, de szinte egyedüli vesztesként a Magyar Királyság felelt...

A kiegyezés utáni viszonylagos nyugalom és látszólagos gazdasági fellendülés ára a puha diktatúra volt. Ha befogod a szád és elfogadod az Osztrák főhatóság akaratát, kényelmesen hagyunk élni. Nem ismerős? Mint ha a Kádár korszak jelenne meg már akkor is. És a párhuzam nem is annyira légbőlkapott, mint gondolnánk!

A magyar néplélek megtörésére tett sikeres kísérletek az ősi (hősi) múlt végképp eltörlésével kezdődött. A Budenz-Hunsdorfer féle finnugor elmélet a dicső múlt helyett halszagú rokonságot talált számunkra. Minden tiszteletem a finn barátainké, becsülöm a rénszarvas tartó, tundra lakó népeket és elismerem kiváló teljesítményüket az életben maradás terén, de ettől mi még hunok, szkíták vagyunk! Ezt vették el tőlünk a puha diktatúrában. Kitépték gyökereinket, megtörték büszkeségünket. Ez vezetett végül a Kovács Lászlói szégyenletes mondathoz: merjünk kicsik lenni...

Vissza a történelem, útvesztőibe. Első gyökeres és mondhatni esztelen felfordulást az őszirózsás forradalom, tanácsköztársaság hozott, amikor szovjet mintára kezdtek államszervezetet építeni. A munkálatokhoz legelőbb is fel kellett robbantani az egész társadalmi felépítményt, majd a romokból várat építeni -de milyet? Kezdték azzal, hogy felszámolták a nemességet -furcsa módon épp az arisztokrácia segedelmével. Károlyival az élen... aki földet osztott és egyfajta vörös báróvá aljasult.

Aztán restauráció, meg az eltúlzott (vagy nem) bosszúálló fehér terror a vörösre... És a viszonylag békés Horthy korszak meg a bankvilág terjedésével fokozatosan növekvő dzsentri réteg kialakulása. A nagy bankcsőd és a második világégés. Itt egy kicsit megint visszaugornék egy korábbi időpillanatra, egészen a felvilágosodásnak nevezett elsötétedésig. Napjaink történéseinek gyökere valahol az 1700-as évek hajnalán indult. Ennél visszább már csak azért nem mennék, mert az egyszersmind a világtörténelmet fordítaná ki a helyéből. 

Így csak egy halk utalást teszek az oszmán birodalom terjeszkedésére, ami a hispániából elűzött korai bankár dinasztiák gerjesztette térnyerés volt. Ugyanis az európát fenyegető (megszálló) törökök valójában a Balkánról kiáramló, bankárállam hódítása volt.

A jakobinus (szabadkőműves, illuminátus és más titkos társaságok) mozgalom "áldásos" tevékenykedését figyelembe véve, ma a harmadik világháborút éljük, aminek a megcélzott végeredménye egy a teljes földre kiterjedő pénzvilági hatalom létrehozása. A múltat végképp eltörölni igyekvő árnyék erő semmi mással nem képes törődni, mint saját anyagi forrásainak szaporítása, akár az emberiség életének árán is. Úgy működik, mint egy rákos sejt, ami végül felemészti és elpusztítja gazdatestét a pillanatnyi haszonért cserébe.

Kanyarodjunk vissza Magyarországhoz és a magyar arisztokrácia történelmi szerepéhez. Legutóbb a Rákóczi féle felkelésben mutatkozott meg az egységes, a nemzet érdekéért áldozni akaró és képes arisztokrácia. Mátyás idejében volt utoljára valóban szakrális a Magyar Királyság, onnantól a törökkel és a Habsburg házzal vívott küzdelmek felemésztették tartalékaikat. Az 1848-as szabadságharcban végképp kimerült nemesség olyan békét kötött, amely ha nem is azonnal, de véget vetett az ezer éves önálló magyar államiságnak. Ezzel az arisztokrácia mintegy önként felszámolta magát.

A két világháborúban szinte teljesen felmorzsolódott egykori uralkodóosztály képtelen volt nem hogy fellépni, de még a szavát hallatni is, amikor 1947-ben kormányrendelettel törölték el létezését. A rákosi korszakban újra a porig rombolt ország maradékaiból kezdtek az akkorra már kommunistának nevezett jakobinusok, megint csak szovjet mintára államot építeni. Ötvenhatban, ahonnan a legújabb alaptörvényünk a legitimitását nyeri, zűrzavaros volt a helyzet. Senkinek fogalma nincs róla, hogy miért kűzdöttek akik felemelték szavukat vagy feláldozták életüket. Egy biztos csupán, hogy mi ellen... Azt nem tudom, hogy erre a bizonytalan alapra hogyan lehet erős várat építeni, de azt gyanítom, sehogy.

A forradalom és szabadságharc után, amit a világ elhallgatott és támogatni nem akart, megalapoztuk a puha diktatúrát. Egyszer már bevált a kiegyezés után, bevált másodszor is... Nevezzük magyarországot a legvidámabb baraknak és máris kékebb az ég, lágyabb a szellő és nyugodtabban esik az alvás. Mert alszik a nemzet, és szunnyadnak az önvédő mechanizmusok is.

A rendszerváltásnak nevezett években megint nem történt más, mint a nevén nem nevezhető háttérhatalom gazdasági és politikai manipulációi. Magyarországon nem volt privatizáció. Az eredeti tulajdonosok jobbára alig valamit érő kárpótlási jegyeket kaptak a volt tulajdonaik helyett. Eredeti tőkefelhalmozásnak csúfoljuk ami történt, valójában megkezdődött az ország módszeres kifosztása. Gazdasági bérgyilkosok és politikai kalandorok rothadásszagú egyezményein úszott és úszik el ma is ennek a hihetetlenül gazdag népnek a mérhetetlen vagyona.

Lassan visszakanyarodok eredendő témámhoz, a Brit királyi pár esküvőjéhez és ami ezzel kapcsolatban felmerült bennem. Beszéltem történelemről, nemességről, háborúkról, a nemzet ellen és a nemesség ellen. Hogyan kötődik mindez a Brit trónörökös esküvőjéhez?

A válasz egyszerű! A ceremóniát százezrek fogják élőben követni náluk is, nem beszélve az esti összefoglalóról. És amig nézzük a Brit arisztokrácia színejavát, eszünkbe sem fog jutni, hogy hazánk volt az egyetlen, szakrális királyság Európában, ahol nem a pápa volt a legmagasabb méltóság, hanem egy a hazánkat, földjeinket, anyagi és erkölcsi javainkat megjelenítő, ezer éves ereklye, a magyar Szent Korona.

Miközben egyfajta negédes nosztalgiával követjük az eseményeket, nem fog eszünkbe jutni, hogy a Brit birodalom hatékonysága és eredményei épp ilyen szimbólumokból ered, mint a korona, és a királyság intézménye. Velünk megtaníttatták az antant hatalmak, hogy a nemzet ereje kártékony, a nemzet egységét jelképező szimbólumok elavultak, az ősiség csak délibábos ábránd, a hősi múlt nem létezik, ahogy ma már képviselői is alig. És az áldott magyar nép mégis valami belső vonzódással figyeli majd egy távoli és megfoghatatlan királyi ház eseményeit egyenes adásban a tévén keresztül...