Újabb kristálytiszta nyelvi fordulat. Zseniális, hogy a magyar nyelv milyen pontosan fejezi ki azt, amit értő használója kifejezni óhajt. Megbízó az a személy, aki valakit, valamivel megbíz. Ügyvéd az a személy, aki Megbízó ügyét védi. Megbízó nem azért vonja be Ügyvédet, hogy aztán maga tegye az ügye védését. Ugye? Ügye védése a nevéből eredően is az Ügyvéd dolga. Volna.

Istentől vala a rendelés, hogy édes anyanyelvünk ilyen pontos meghatározásokra képes. Az meg a kor szüleménye, hogy ezen felül is mindenféléket akarunk magyarázni, hogy az nem így, vagy nem úgy, mert különben is, és micsoda dolog az, és csak egy mondást tudnék idézni Alfa barátomtól, de nem teszem a félreérthetőség (frászt! a félreérthetetlensége) miatt.

Nyilván nem fogom túlragozni a történéseket, mert azok valójában rendes tempóban zajlanak a maguk természete szerint. Azzal semmi baj, csak így tétlen várakozva soknak tűnik. 

Most a döntés szó valódi értelmét keresem. Honnan ered? Mit takar? Mi a belső természete és működését hogyan fejezi ki a hangalak?

Tudományoskodva (kontrolpészt) a következőket mondják: 

„A döntés célirányos választás adott környezetben cselekvési változatok között, ahol a cselekvési változatok a döntési folyamatok döntést megelőző szakaszában cselekvési lehetőségekként vannak feltárva.” (Kindler József)

„A döntés a döntéshozó szervezet közlésoutputjának egy speciális funkciója, más egységek folyamatainak szabályozása.” (Kornai János)

A döntés cselekvési változatok közüli választás azok várható következményeinek a döntéshozó által megítélt hasznossága alapján

De mi a szó? Mit döntök? Dönteni fát lehet -amikor kivágjuk, lányt -ha megkívánt, sört -ha megkívántam... Szálfákat pedig mégsem ráncigál ki csak úgy az embernek fia! ...Azt szélvész csavarja ki tövestül...