Felmentünk a Gellért hegyre, körbenéztünk a leendő Nagyboldogasszony szobornál (támogatom, hogy a szabadságszobrot lebontsuk és helyére Nagyboldogasszony szobrot tegyünk). Fönt azt láttuk, hogy átadták a felújított március 15. teret. Legalább is emberek mászkálnak rajta, hát lementünk mi is. Megérte.

A régi lyukat a római rommal lefedték. Azt nem láttam, hogy bárhol le lehetne menni, de egy alacsony építmény egyik oldalán vannak ablakok, ott be lehet nézni, és az építmény előtt, a volt luk felett a járda helyenként üvegből van. Szépen leburkolták az egész teret, bár még fű nincs. Ha így megy, nem is nagyon lesz, mert a galambok kieszik a magokat. A templom oldalában forgó székek, előtt pedig kőtámlás pad van. A támla másik oldalán pedig a templom alaprajza van különféle időpontokban ábrázolva.

A templom előtt indul a burkolaton jelzett Duna, mentén pedig a római helyőrségeket megjelenítő fekete kőlapok. A templomtól indulva, az egész téren, sőt az úttesten is átmegy a jelképes Duna, egészen a villamos korlátjáig.

Még a randa szürke álló lámpák is egészen passzolnak a tér hangulatába. A legjobbak szerintem a forgó székek, és a felújított egyetemi (bár ma ha jól tudom újra az egyházé) épület előtti, még nem elkészült, rozsdamentes acél szökőkút.

Jó nap volt.