Gondatlan gond, gondolt gondosság, gondtalan gondoltam.

Nyelvünk varázslatos sokszínűségre képes, ezért nem értem mire a nagy igyekezet, hogy sajátunktól oly nagy mértékben eltérő szavakat, kifejezéseket, sőt egész nyelvi szerkezeteket vegyünk át. Üzleti, pénzügyi területen az angol kultúrkör valóban tömörebben -bár szerintem inkább butábban de tényleg tömörebben képes fogalmazni. Térjek vissza kicsit régi vesszőparipámra, a munkából származó jövedelemre. A magyar lélek ősiségét misem bizonyítja jobban, mint a létfenntartás módjainak megfogalmazása. Amikor a Magyar dolgozik, akkor megkeresi a betevőt, vagy a betevőre valót. Munka egyenlő létfenntartás, tehát az élet a gyűjtögetés eredménye. A léte éltet másokat, eltart (a bajoktól megvéd -példának okáért az éhenhalás nagy baj...).

Nyelvünk olyan egyedülálló kuriózum, ami egy kicsivel több figyelmet érdemelne. Összefüggései a teremtés mítoszának szinte kibogozhatatlan útvesztőiben ad fonalat a labirintusból kivezető úthoz. Aki él, lélegzik, aki él lelke van. Lélek-lélegzet (indiai prana -minden elvont magyarázkodás nélkül...). Nemrég írtam a magánhangzók használatában megjelenő közelítő -távolodó (a fizikában doppler effektus) hatásról. Emlékeztetőnek: A világmindenségben fellelhető magasabb rendű (transzcendentális) erő (jelenvaló) betűjele STN, ha közelít (tehát építő típusú), akkor a hangalakja iSTeN, ellenben ha távolodik (azaz pusztító jelleget ölt), akkor a hangalakja SáTáN. A Kínai jin-Jang (a fizikában erő-ellenerő) kettősség megjelenése.

Számtalan érdekességet vet fel nyelvünk elterjedése (elterjedtsége). Abban biztosak lehetünk, hogy bárhol a világon, egy húsz főnél nagyobb társaságban legalább egy magyar (vagy származását tekintve magyar) van jelen. Ennél is érdekesebb, hogy nincs a földnek oly eldugott szeglete, ahol ne találnánk magyar (vagy magyar hangzású, vonatkozású) helységnevet. Hogy erről írjak, az a tegnapi Višegrad* (Вишеград)-Visegrád kapcsán jutott eszembe.

Višegrad város nevezetessége a Drinán 1571-ben épült híd, amelyet Szokoli Mehmed budai pasa építtetett. (Lásd: Szokoli Mehmed pasa hídja.) A hidat 2007-ben a Világörökség részévé nyilvánították. A híd tervezője állítólag a híres „Szinan”. A pasát eredetileg Višegrád vidékéről gyerekadóként vitték Törökországba, s megvagyonosodván ezért áldozott fel ekkora összeget. A híd lábánál egy „han”-t is működtetett, halála után azonban ez elhagyatottá vált.

wikipédia

Földrajzi értelemben 400 Km az szinte semmi, így aztán bőven elképzelhetjük, hogy az egyébként nomád rendszerben élő nép téli-nyári szálláshelyeit ilyen távolságokban találjuk. Nem mintha erről volna szó jelen esetben.

Tegnap azzal szórakoztattam magam, hogy frissen szerzett információimat kértem számon bárkitől, akivel csak találkoztam. Megkérdeztem tudja-e, hol fekszik Visegrad? Automatikus reflexből hülyéztek le, ahogy két napja még én is tettem volna, ha valaki tőlem kérdez ilyen nyilvánvalót. Természetes, hogy a Duna kanyarulatában te oktondi (és más tréfás jelzők) -hangzott a válasz. Riposztoztam: Én úgy tudom, hogy a Drina partján. Te befüveztél -jött a válasz. Mondjuk jogos, honnan kellene azt tudnia bárkinek is, hogy a mi királyi fellegvárunk mellett (aminek szlovák neve Vyšehrad) van egy Višegrad Boszniában, a drina partján?

Aztán a következő meglepetés akkor ért, amikor ma megnéztem a bosnyák város wikipédia oldalát. Ott ugyanis a következőt találtam. Nem összekeverendő a Moldva partján elhelyezkedő Prágai városrésszel, Vyšehrad-val (amely név ugye a magyar Visegrádot is jelenti szlovákul...). Aztán megnéztem miről is beszélünk. Érdekes volt... a köhögős (khg) hangok gyakran keveredhetnek, így mindhárom kiejtése hasonló. Meg a terület szerkezete is hasonló. Vízpart, mellett hegy (a Morva partján csak domb). Emlékeztetőnek itt a most már három kép:

Idézet a városrészről

Vyšehrad Prága egyik történelmi, az Újvárostól délre, a Moldva partján elhelyezkedő városrésze. A Prágával 1883-ban egyesülő negyed területe 36,26 hektár, lakóinak száma 2001-ben 1731 fő volt.

A folyó felé meredeken leszakadó 42 méter magas dombon a legfontosabb és legismertebb építmény a vár, melynek alapítása a 9-10. századra vezethető vissza, egyes vélemények a mai Prágát alkotó városrészek közül a legrégebben alapítottnak tekintik. A fokozatosan kiépülő vár a Přemysl-dinasztia alatt királyi székhelyként is szolgált. A Hradzsin kiépültével azonban fokozatosan vesztett jelentőségéből, és IV. Károly alatt véglegesen elvesztette kiemelt rangját.

A 14. században a terület a husziták birtokába került ideiglenesen. A romló állapotú váron a 17. században kezdtek nagyszabású átalakításokat: a harmincéves háború után a Habsburgok kiképzőközpontot hoztak létre az osztrák hadsereg számára.

Ma a negyed a cseh fővárosba látogató turisták kedvelt célpontja, elsősorban a dombot uraló, 19. században épített neogót stílusú Szent Péter és Pál templom, valamint a mellette fekvő sírkert miatt, ahol többek között Antonín Dvořák, Alfons Mucha, Bedřich Smetana és Jan Neruda is nyugszik. A területet 1962-ben nemzeti történelmi emlékhellyé nyilvánították.

wikipédia

Visegrád szláv szóösszetételben magas (felleg) várat (visoké grád) jelent. Így nem csoda, ha a Duna menti Visegrád és a hasonló nevű szláv települések fizikai valójukban, megjelenésükben is hasonlatosak. Folyópart, meredek hegy, vagy legalább domb, rajta vár. Bár a bosnyák város mellett lévő hegyen épp nem láttam (virtuális sétám során) várat, romot. Talán érdemes volna megkeresni?

A fenti példát a földrajzi nevek elterjedésére azért választottam mai cikkembe illőnek, mert szeretném elkerülni a kultúrnacionalista vádat... Prsze nem fogom, de részemről ez az igyekezet jele. Viszont minden igyekezettől függetlenül, azt kétséget kizáróan állíthatjuk, hogy a Kárpát medence hely és földrajzi elnevezései közt leggyakoribb elterjedésű a magyar eredetű. Természetesen ezzel nem kisebbítve az itt vendégként letelepedő és élő népek elnevezéseinek értékét. Van egy rendszerbe foglalt gyűjteménye a földön található és a Kárpát medencében is előforduló megnevezéseknek. Pontosabban fordítva, a Kárpát medencében található hely és családnevek előfordulásait jegyzi világszerte. A rendszer neve TAMANA. Legismertebb talán Bihar, ami nálunk családnév is, megye neve is, szóösszetételben helységnév is. Indiában egy tartomány (állam) neve és szintén nagy számban előfordul egyéb összefüggésekben is.

Teljesen bizonyos vagyok benne, hogy a világ, mi több, a világmindenség közepe a Kárpát medence, annak is a közepén mi, magyarok. Már ha másról nem is, de  beszéljünk a legősibbnek tartott írás emlékekről (a Vinča-Tordosinak nevezett kultúrából előkerült), a cca 7500-8000 éves (tatárlakai) agyag korongokról és a rajtuk található rovás jelekről. Feltűnő az egyezés a rovásírásunkkal és a sumer ékírással is. Mindenesetre a TAMANA rendszer és egyes nyelvészek kutató munkái is azt a sugallatot engedik feltételezni, hogy a nyelvek között a magyar olyan ősi, hogy talán minden más nyelv ősének is tekinthető, de legalább is az első ősnyelvből kivált és azóta is sajátosan ősi erőt és szerkezetet hordozó nyelv.

Van egy elmélet, mely szerint a nyugati féltekén létező műveltség a Kárpát medencéből terjedt vissza a kontinensre minden nagyobb természeti katasztrófa után. Leginkább a jégkorszakokat értjük katasztrófa alatt, de talán ide sorolható a nagy olvadások utáni özönvíz pusztítása is. Özönvizek, ahogyan özönvíz legendák, a föld majd minden kultúrájában szerepelnek. Az emberi ésszel fel nem mérhető pusztulás nyilvánvalóan az Isteni ítélet szerepét töltötte be a megmaradottak tudatában és emlékezetében. Az elmélet szerint a ma ismert kultúrák a két jelentős medence, a Kárpát és a Tarim közötti folyamatos információáramlás eredményeként jöttek létre. E kettő közül a mag a Kárpát, ahová végső menedékként húzódik vissza az élet és az élő emlékezet, hogy a baj múltával kivirágozhassék a világnak virága.

A Kárpát medence különös tulajdonsága, hogy rendkívül stabil természeti környezetet biztosít a benne élőknek. Vizei dúsak, legelői kövérek, erdejei szépek, klímája kiegyensúlyozott. Ráadásul a hőmérséklet azáltal is egyenletesebb, hogy itt a föld kérge jóval vékonyabb mint általában, ezért a szinte mindenhol jelen lévő termálvizek is hozzájárulnak a kellemes létfenntartáshoz. Hegyeink ásványai és ércei (só, mészkő, vas, réz, arany) mind szervesen hozzájárultak a ma Európainak (és tegyük hozzá Ázsiainak) tartott műveltségéhez is.

A Magyar a mag népe -kiválasztott, küldetéstudattal vert, vagy épp áldott nép. Hiszek a kiválasztottságban, a küldetésben -de nem úgy, ahogy a földközi tenger túlsó partján hisz benne "A Nép". A kiválasztottság sem nem teszi jobbá, sem nem nagyobbá a népemet, de sokkal nagyobb felelősséget ró ránk. Abban is hiszek, hogy nem mi vagyunk egyedül kiválasztva, így számomra nem okoz megbotránkozást, ha ezt tartja magáról más nép fia is. Nekik is megvan a küldetésük. Azt nem tudnám megmondani, hogy miben merül ki, de ez nem is az én dolgom. Az én dolgom az, hogy megcselekedjem azt, amire én kiválasztattam. De mire választhatta ki az iSTeN a magyart?

Okosok azt mondják, hogy a tudás őrzésére és továbbadására. A tudás továbbadása meg a nyelv által lehetséges. Ha mindabból, amit gondolok semmi nem igaz, még akkor is legalább az igaz, hogy a nyelv minden más belemagyarázott humbug nélkül is elég drága kincs ahhoz, hogy vigyázzunk rá! Hát ha még legalább csak a fele igaz is annak, amiket feltételeznek róla egyesek?!

Mellesleg érdekes kapcsolatom van ezzel a küldetés dologgal. Sok minden érdekel, de alig tudok valamit. Rengeteget kell még tanulnom, hogy használhassam is. Ugyanakkor most is azt érzem, hogy amikről beszélek, az általában meghaladja a másik ingerküszöbét (vagy épp nem éri el?)... Érdekel a lélek rejtelme, az elme és a világ egymásra hatása, a dolgok kölcsönhatása, erők és ellenerők, kettősségek és hármasságok bonyolult szövevényei. A világ mibenléte és felépülése, a működés, alakulás, létrejövés és hanyatlás. Még az is érdekel, amit ma tudománynak neveznek. Persze, hogy érdekelnek a délibábos szép mesék is, és azt soha nem felejtem el, hogy ha csak egy szikra is igaz belőlük, már akkor megéri foglalkozni a valóságtartalmukkal. Másként soha nem került volna elő Trója sem. A mesék, legendák és hagyományok sokszor olyan kódolt tudást hordoznak, aminek a felfogása vagy túl bonyolult lenne a mesei köntös nélkül, vagy ellenkezőleg, annyira egyszerű és világos, hogy a mese nélkül lehetetlen volna elhinni ebben a nagyon bonyolult világban.

A következő szakaszt beraktam a tegnapi szerzeménybe is, így aki azt olvasta, attól elnézést kérek.

Van még egy! Az általam harmadikként felfedezett prágai városrész 419 Km, szinte ugyanakkora (444 Km) távolságra fekszik a dunai Visegrádtól, mint a Drina parti város. A boszniaihoz képest a cseh város(rész) irányszöge 333,8°. A képzett alakzat ha egy nyíl, akkor a 4800 Km távolságra található Tarim térség felé mutat...

Pontosabban kicsit még távolabb, azok felé a piramisok felé, ahonnan az egész nézelődés elindult. Így áll össze a végső kép bennem, még ha egy kis szláv ráhatással is. A következő képet érdemes megnézni majd alaposabban.

Az európai nyíl jelölte irány a világ átellenes oldalán ér célba azoknál a piramisoknál, ahol elkezdtem a keresgélést. Soha nem tudhatjuk, hogy merre kell haladnunk és hol végződik az utunk, de jó esély van rá, hogy egyszer vissza kell térnünk oda, ahonnan elindultunk. Ilyen az örök körforgás.

A képen látható területet tekinthetjük az íjfeszítő népek otthonának. (felmerült a kérdés az utolsó kép kapcsán, hogy mik a területet határoló alsó vonalak. A válasz, azok a területet határoló vonalak) Vitatkozhatunk a neveken, a leszármazási ágakon, útvonalakon, kultúrák közötti eltéréseken és bármin. Ez mind csak arra való, hogy elfedje szemünk elől az igazságot. Teljesen mindegy, hogy mik az eltérések, azt vitassák meg azok, akikre tartozik. Mi pedig, akik ezzel a hihetetlen örökséggel rendelkezünk, őrzünk belőle valamit és emlékszünk rá, igyekezzük megőrizni és továbbadni azt utódainknak. Mert egy számít csak: Egy vérből valók vagyunk!

Tudományos szempontból értelmezhetetlen, ha egymástól akár7000 Km távolságra lévő leletek egyezőséget mutatnak egymással. Magyarázat rá, hogy egy időben több helyen is kialakulhatott ugyan az. Ezt mondjuk az írásra, az ábrázolásra, komplett kultúrákra. Talán az emberi civilizáció múltja nem csak az ismert 5-6000 év, hiszen tárgyi leletek akár 10-15000 évvel előzik meg feltételezett korukat. Technológiát és alapos ismereteket feltételező építkezéseket ma nem vagyunk képesek megmagyarázni. Ettől azok az épületek még ott állnak arra várva, hogy a bennük kódolt, rejtett tudást megfejtsük.

Kapcsolódó bejegyzések itt és itt találhatók.