Tegnap este Lackó barátom, aki Londonban keresi boldogulását, meglátogatott minket. Kényszerszabadságát tölti itthon, de a találkozónak örülök.  Régen nem láttuk már egymást.

Elbeszéltük terveinket, kilátásainkat és az élet nagy dolgait is megvitattuk. És lecsúszott 13 sör, aminek persze jelentősebb részben magam vagyok az oka. Kedves kenőcsei is beváltak, de azért a hamisítatlan hazai ízeknek, a kolbásznak és a sonkának sem tudtunk ellent mondani. Reggel pedig a kedvessel megnézettem Koltay Gábor Wass Albertől készült filmjét.

Még nem tudom, mit csinálunk ma. Az idő nem igazán szép, lakást is csak holnap nézünk. Igen szorít az idő és még mindig semmi kézzel fogható. Majd lesz!