Néha csak úgy maguktól alakulnak a dolgok, máskor erős ráhatás kell. Pontosabban még mindig nem hiszek a véletlenekben, de van amikor nem kell minden követ megmozgatni, hogy elérjük a célunkat, máskor meg az is kevés. Hogy mitől függ ez, nem tudom.

Néha olyan dolgokon töröm a fejem, ami egyáltalán nem tartozik rám. Ma eszembe jutottak a volt kollégák, akik most már csak hárman vannak az eredeti ötből. Nem akarok összeesküvés elméleteket felállítani, de nekem ez a játék ismerős valahonnan.

Mondjuk általában hülyeségeken agyalok, szóval ez nem újdonság. Borzasztó dolog az én intellektusommal nekilátni gondolkodni. Asszociálok, passzintgatok, tologatom a dolgokat, amig meg nem lelem a helyüket. Vagy nem találok egy az ésszerűséget teljesen nélkülöző helyet nekik. 

Ma például hívtam valakit munka ügyben, de nem vette fel a telefont. Kész elméletkomplexumot építettem a negyedik hívás után, aztán késő délután visszahívott. Hát arra pont nem gondoltam, hogy a rengeteg munka közben nem jutott ideje felhívni, pedig ez egy teljesen logikus okfejtés.