Végre tárgyi bizonyítéka, kézzel fogható eredménye, a fizikai világban bekövetkező hatása van az imának. Úgy tartja a mondás, hogy ha csak egy mustármagnyi hitünk volna, hegyeket volnánk képesek megmozgatni.

cikk: Monk Hua Chi tibeti szerzetesről szól, aki 20 év rendíthetetlen imádkozással, napi 1000-5000 imával elérte, hogy lába nyoma a padlóba vájódott... Talán a hívő ember nem pont erre az eredményre vágyik, de a szellemi hatások továbbra is megfoghatatlanok.

Hit kérdésében nem illik vitatkozni, az mindenkinek a legbelsőbb személyes ügye. Kapcsolatunk a világgal, a természettel, Istennel és saját magunkkal olyan intim szféra, amit elmesélni is nehéz, hát még tudományos alapossággal kutatni. Abban viszont biztosan megegyezhetünk, hogy a hit (értsd: meggyőződés) pontosan annyit segít, amilyen erős. Kitűzött célokat csak tudatosan, eltökélt munkával és kitartással érhetünk el. Mindemellett Sziszifusz munkája a kővel a hegyen mégis tűnhet feleslegesnek, de ennyi erővel egy erőemeleő bajnokság is az. Erős emberek időnként elhúznak valami nagy és nehéz tárgyat, olykor a legérzékenyebb testrészeikre kötözve teszik ezt. Ez sem tűnik sokkal értelmesebbnek.

Ó, persze az emberi teljesítőképesség...