Ragyogó napsütés. Kedves hajnalban hazautazott, én meg várom a sorsomat. Mára randevút beszéltem meg vele. Jó volna tisztázni, mit tartogat számomra. Jó volna tudni, mit tartogatok a számomra. Ebben a pillanatban sírhatnékom van. Máskor meg csak vihogok a lapok sorrendjén. Ócska kártyás vagyok, nem tudok sem jól keverni, sem jól osztani, de a blöff sem az erősségem.

Szóla a HapiDrum. Teljesen beleszerelmesedtem a hangjába. Átjárja a legbelső világomat, és mintha onnan szólna vissza. Valami hatalmas mélység van ebben a hangzásvilágban. Nyilván kell hozzá egy értő kéz, ami elő tudja csalogatni a kis vasdarabból.

Közben ezer dolgon jár az agyam. Előttünk áll a lakásvásárlás, kicsit közelebb hozzám most a ma esti munka, aztán a holnap esti. Normálisan működő országban szombat délután és vasárnap nincs nyitva nagy üzlet. Kicsik lehetnek, ha a tulajdonosnak van kedve kiszolgálni, de alkalmazottat saját akaratából sem állíthat a pultba. Ne legyen ez szabadon választható, mert az visszaélésre ad lehetőséget pont azoknál, ahol most sem tartják tiszteletben az embert.

Aztén itt vannak a festős dolgaim is. Annyi minden zavar mostanában. Sok belőlem erd, soknak pedig nem látom az eredetét vagy az értelmét. Alig festek. Nekikezdek valaminek, aztán hónapokig áll valahol mellőzve. Sarkok, szekrénytetők, ágyaljak -nem helye ez egy képnek. Annak falon vana helye.

A saját falamon van hat kép, meg másik ugyanennyiről tudom, hogy más falán van. A többi meg elfekvőben. Nagyon régóta gondolkodom azon, hogy mit kezdjek velük. Csinálnék kiárusítást. Mondjuk összepakolom mindet, fogok egy taxit és kimegyek vele a blahára, oszt aki amennyiért viszi vigye. A befolyt összeget meg annak nagyságától függően jótékony céllal saját (lakás)helyzetünk jobbítására fordítanánk. Amúgy fogalmam nincs, hogy egy ilyen a(u)kcióból mi folyna be.

Mondjuk azt sejtem, hogy három pillanat alatt ott volna egy közterületfelügyelő, aki jogosulatlan használat miatt járna el velem úgy, mint a lopott paprikát áruló cigányokkal. Nem baj, amig odaér, majd én is kiáltozok, hogy hármat egy százasért... Mókás látvány lenne...

Mondjuk én biztosan nem fogok olyan fürgén futni a közters elöl mint a zugárusok. A tegnapi hét óra ácsorgás eléggé megviselt. Azt mondjuk nem is értem miért hét óra, a további beosztásomat nem ismerem még. Mondjuk ebben a pillanatban úgy gondolom, hogy nem is nagyon érdekel. legszívesebben még ma betelefonálnék, hogy köszönöm az eddigi együttműködést, de a továbbiakban nem kívánom fnntartani munkaviszonyom velük. Bár csak megtehetném. Méghogy szabad választási lehetőség.

Ha szabadon választhatnék, akkor most elégetném a paklit, beülnék egy autóba az összeszedett képeimmel, a festékekkel, ecsetekkel -elmennék külföldre "szerencsét próbálni".