Még a múzeumi előadáson kezdett bennem fortyogni egy gondolat. Témavezetőnk véleménye szerint az ősember koszos volt, büdös volt, zsíros csimbókokban lógott a rasztás haja. Testét szőr borította. kezdetben a sajátja, aztán másét vette el. Tartása görnyedt, elméje tompa, képességei ösztönszintűek voltak.

Ezzel szemben amikor megtaláljuk művészeti alkotásaikat, azok nem illenek bele ebbe a csökött képbe. Hogy a picsába képes egy gondolkodásra majdnem teljesen alkalmatlan lény olyan műalkotásokat készíteni, mint az Altamira ábrái?

Aztán ott vannak a sírleletek. Például a szaru és csont fésűk. Mi a francra használhatták a fésüt, ha a hajuk össze volt ragadva a kosztól? Biztosan dísztárgy volt vagy hatalmi jelvény.

Az új-kőkorban már ismerték a kétsoros fésűt, a bontófésű és sűrűfésű kombinációját. Az ókorban leginkább csontból - a gazdagoknál elefántcsontból - és puszpángfából készültek a fésűk. Igen díszesek a népvándorláskori fésűk. A kora középkorban a pap a mise kezdete előtt vallásos szimbólumokkal díszített csontfésűvel szedte rendbe a haját. -innen

Aztán a tisztaság is kétes képzeteket szül. Az ember hajlamos abból kiindulni, ami a szeme előtt van. Már pedig azt minden valamire való iskolás tudja, hogy a felvilágosult Francia udvarban bottal piszkálták a tetves fejüket az udvarhölgyek a parókaköltemények alatt. A Napkirály naponta párfőmbe mártott kendővel törölte meg orczáját, udvaronca pediglen egy csöpp illatos rózsavizet hintett uralkodói kacsójára. 

na jó, a 17.-18. század volt a tisztaságkultúra mélye, amikor egyenesen tisztátalanságnak és fertőnek tartották a fürdést. Gondolom a terjedő járványok és a fertőzött víz miatt. No de ebből kiindulva azért mégsem lehet meghatározni az ősember szokásait. 

Az biztos, hogy a rómaiak nagy hívei és terjesztői voltak a fürdőkultúrának kétezer éve. Az is biztos, hogy Krétában is dívott a fürdőzés. Mohen Dzso Daro romjai közt is van fürdő -az meg vagy ötezer éves. Hát érdemes kicsit alaposabban átgondolni ezt a higiénés dolgot.

Az teljesen biztos, hogy némely ősi vallások egyenesen előírják, hogy csak megtisztult testtel és lélekkel lehet megjelenni az isten(ek) színe előtt. Aztán az is biztos, hogy már az ősember is tudott úszni, így kapcsolatba kerül(hete)t a vízzel. 

Ha a tárgyi leletek bizonyítják azt is, hogy a begyűjtött gyapjúból nemezt voltak képesek készíteni, akkor valamiféle szappan készítésére is képesnek kellett lenniük. Na már most, ha van nekik szappanféléjük, nem viszolyognak a víztől, ha máskor nem -hát a nemezelés alkalmával érzékelik, hogy a víz és szappan együttes alkalmazása jótékonyan hat a test állapotára, úgy mivégre feltételezzük, hogy mindenez adottságok megléte ellenére nem tisztálkodtak? Netán különös kapcsolatban voltak testük élősködőivel, mint a napkirály udvarhölgyei?