empirizmus: (a gör. empeiria, 'tapasztalás' szóból): ismeretelméleti irányzat, amely a megismerésben a befogadás jelentőségét hangsúlyozza, s tudományos módszernek csak a tapasztalást tekinti. - Az ~ szerint a megismerés egyedüli forrása a belső v. külső élmény, az érzékszervek révén szerzett ismeret (→szenzualizmus), a →dedukcióval (a levezetéssel) szemben az →indukció (a megfigyelésekből leszűrt igazság). Az ~ szerint az ált. fogalmakat nem a szellem eleve meglévő (→a priori) képességeiből és kategóriáiból, hanem a tapasztalati világból vezetjük le. Az ~ így eljut a metafizika-ellenességig, képviselői a →racionalizmus ellenlábasainak kiáltják ki magukat, még ha annak kelepcéit ők sem tudják mindenestől elkerülni. - Az ~ irányzatához tartoznak az ókorban a →sztoicizmus és →epikureizmus, a kk-ban a →nominalizmus, az újkorban főleg a 17-18. sz. ang. bölcselői (F. →Bacon, Th. →Hobbes, J. →Locke, G. →Berkeley, D. →Hume). Az ~t építi tovább a →materializmus és a →pozitivizmus is. Legkiélezettebb formában az empiriokriticizmus fogalmazza meg, melynek képviselői: M. Mach (1838-1916) és R. Avenarius (1843-96).

Kritikai szemlélettel vizsgálva a jelen helyzetem elég összetett, mégis rendkívül egyszerű. A félelem általában irracionális és determinál. Sajnos a magyar nyelv számtalan formában képes bebizonyítani, hogy mágikus összefüggésekre épít. 

Azt mondom fosok a délutántól = azt jelenti félek tőle. Nem tudom, ma mivel fognak előrukkolni, mi lesz nem jó, mit csinálunk megint szarul. Közben az van, hogy tényleg fosok, mint a galamb. Kakalógia ezzel lezárva.

Tegnap látom egyik kollégán, hogy valami nincs rendben, kérdezem mi az. Valami ellenőrzésen megbukott a kólaautomatában a szörp, le volt járva. Kollégát felcibálták és aláírattak vele egy papírt, hogy nem alkalmas arra a munkára. Vezetői utasításra a döglött madárból készül a grillcsirke, sül a zöld csülök és a büdös szalonna. A népek meg veszik -finom... És nem a vezető hátát ütik, hanem az alkalmazottal íratják alá, hogy alkalmatlan -No comment! Vörös iszap ügyben is hasonló lesz a vége, a portást kirúgják...

Én meg csak figyelem mi történik körülöttem és próbálom kialakítani a számomra elfogadható túlélési stratégiát. A legkevesebb kompromisszummal a lehető legjobbat kihozni a helyzetből. Bár ma ez talán kevésbé érdekel. Még egyet éjszakázom, aztán kilenc nap pihenő, majd egy éjszaka még és szabadság. 

Persze aztán kezdődik a nagy hajtás november, decemberben. eredetileg úgy reméltem, hogy addigra már nem kel itt lennem, de erre jelenleg elég kevés esély mutatkozik. Az utóbbi időben megint alig találok olyan álláshirdetést, amit egyáltalán meg tudnék pályázni.

baráti, ismerősi körből meg eddig sem jött sem jó, sem rossz ajánlat. Leszámítva egyet, amit meg a benne lévő bizonytalanság miatt nem vállaltam el. Mellesleg az is csak félállás lett volna, ráadásul feketén. Egyre kevésbé veszi be a gyomrom a kézből kézbe bizniszt. Nem mintha feltétlenül szeretnék adózni, de a rendetlenséget nem kedvelem. És a feszültséget sem.

Emlékszem régen, amikor a vásárokban körbement a hír, hogy apeh ellenőrök járnak, vagy a területet megszállta a munkaügyi ellenőrző csoport. Az ilyen felhajtáshoz már nincs kedvem. Majdnem azt írtam, hogy már öreg vagyok hozzá, pedig soha nem szerettem ezt a részét. Sokkal jobb a tiszta és egyszerű, pontosabban a világos felállás.

Szóval tapasztalás és a helyzet leválasztása. Megyek ée megpróbálom a saját tapasztalataimtól függetlenül szemlélni a világot, amely körbevesz. Csak tudnám hogyan kell magát az anyagot szemlélni a benne rejlő szellemiség nélkül???