Számtalan példát tudok arra, hogy mitől olyan különlegesen kifinomult a mi édes anyanyelvünk. Mágikus kincs van a birtokunkban, amiről nem is tudunk!

Vannak helyzetek, amiket meg tudunk oldani, vannak amiket nem. Egy nehéz helyzet feszültségeket hoz létre bennünk, különösen akkor, ha félünk tőle. Félni pedig -racionálisan akkor szoktunk, ha nem vagyunk tisztában saját képességeinkkel és adottságainkkal, így végül is a helyzet megoldásával. De nézzük csak mitől is különleges a magyar nyelv?

A feszültség görcsöt okoz, ami leblokkolja az energiákat, így a cselekvést gátolja. A feladattal akkor tudunk megbírkózni, ha a csomót ki~, a feszültséget fel~, a problémát pedig meg-oldjuk. Tehát vagy képesek vagyunk rá, vagy képtelenek.

Ez a kifejezés sem más, mint a folyamat pontos leírása. Ugyanis amikor nem tudunk megbirkózni egy helyzettel, feladattal, problémával, akkor nincs egy bennünk élő kép a megoldásról, tehát képtelenek vagyunk. Máskor képet tudunk alkotni magunkban a megoldásról, tehát képesek vagyunk. Ez maga a szellem operáció, tehát Mágia!

Hasznájuk a kincset, amivel rendelkezünk!

Számtalanszor hallom, hogy valami fejben dől el. A cselekedet nem más, mint egy programozási folyamat végeredménye. A programozás főként tudatalatt történik, de tudatos munkával és a rá fordított figyelemmel tudatosíthatjuk a folyamatot. A bennünk lévő programak a korai gyerekkortól kezdve határozzák meg a gondolkodásunkat, a gondolkodásmód pedig a tetteinket. Végső soron eleve kódolva van bennünk egy életút.

Sokszor mondogatom, hogy nem hiszek a véletlenben és a fátumban sem. Sorsszerűség alatt inkább a bennünk kódolt cselekvés sorokat értem. Amikor a szülő valamit mond a gyereknek, azzal tanítja és programozza is. Biztos vagyok benne, hogy a "te ehez kicsi vagy", a "te ehez nem értesz", a "ne nyúlj hozzá mert tönkreteszed" (és sorolhatnám tovább) olyan programot hoz létre, ami felnőtt korban is erősen bekorlátozza az ember cselekvési programját. Ilyen parancssorok eredményezik az önbizalomhiányos, kezdeményező készség nélküli embereket.

Sokszor egy kifejezés a köznapi használatban egészen mást jelent, mint amilyen jelentést valójában hordoz.

Érdekes dolog a pénzhez fűzödö viszonyunk. Amikor a szülő azt látja, hogy a gyerek kezében pénz van, erélyesen rákiált: Az piszkos, ne játsz vele, ne nyúlj hozzá! Rendszeres ismétlésre a gyerek ezt megtanulja. Felnőtt korban is sokat halljuk, hogy fekete gazdaság, piszkos pénz. Ez ömlik a médiából felénk. Már pedig a média meglehetősen jó eszköze a programozásnak! Azt szoktuk erre mondani, hogy agymosás.

Senki sem szeretné, ha kétséges ideológiákkal itatnák át az agyát. Egyébként is az agy a legbelső személyes létünk színtere, kéretik nem piszkálni! Azért érdekes az agymosás kifejezés, mert ha a kezünk piszkos, megmossuk. Ha a ruhánk piszkos, azt is kimossuk. Ennek ellenére a szennyezett gondolatokkal teli agy megtisztítása olyan félelmet képes kiváltani, mint ha az ördögtől való volna a gondolat is.

Különös adomány a magyar nyelv ismerete...