A Sólyomhegy legendája

Olvastam néhány cikket reggel, ahogy szoktam. AZ egyiken megakadt a szemem. Internetes játékot hirdet, ősmagyarsággal foglalkozót, amit az életben végzett próbákkal lehet kiegészíteni. Menten rá is klikkeltem a címre, hadd látom gyorsan a saját szememmel.

Kitűnő gondolat a hagyományőrzést összekötni közkeletű mindennapi cselekvésekkel, hogy aztán ebbe bele lehessen vonni a fizikai világ erőpróbáit is. A legősibb iskola a játszótér. A játék a legkomolyabb felkészülés az életre. A mai játékok olyan világokra készítik fel a játékosokat, amik soha nem voltak, soha nem lesznek és abban csak reménykedhetünk hogy azok a világok soha meg nem valósulnak.

Ez a játék -ha egyszer elkészül, a Szkíták kincsét és tudását ismerteti meg a résztvevőkkel. Az ismert szerepjátékokhoz hasonlóan különféle készségeket kell megszerezni. Lovaglás, íjászat, fürkészés, regélés, kézművesség, főzés, füvészkedés. Lehet készségfejleszteni virtuális környezetben, de a játék arra buzdít, hogy az életben is tegye magát próbára a játékos.

Ezt pedig teszi úgy, hogy a kalandkártyán lehet gyűjteni készségpontokat. A weboldalon kiválasztott partnereket lehet felkeresni adott készség (íjászkodás, lovaglás, regélés stb...) ügyében. A partner (készséghez kapcsolódó szolgáltatást nyújtó külső vállalkozás) biztosítja a feladathoz szükséges eszközöket és feltételeket, majd a teljesítményt igazolja a kalandkártyán. A kalandok költsége a játékost terheli, de a kapcsolódó külső szolgáltatók azt kedvezményes áron kínálják a játékosoknak.

Több szempontból is zseniálisnak tartom a kezdeményezést. Egyrészt mert ötvözi a kor adottságait a múlt megismerésének lehetőségével. Virtuális környezetbe helyezi a múltat, és a tanulás lehetőségét. Ráadásként összeköti a valóságos fizikai világgal is, ahol a próbatételek nem a billentyűzet nyomkodásából állnak.

Különösen jónak gondolom a kezdeményezést azért is, mert be lehet vonni egy virtuális kalandjátékba a valóságos kézműveseket, mesterembereket és tanítókat. Így nem csak a kalandra vágyók gazdagodhatnak lélekben, de a valós mesterségeket űzők is reklámlehetőséget kapnak, hozzá olyan érdeklődőket, akik talán soha fel nem kerestek volna mondjuk egy lovas tanyát.

Az egészet megkoronázhatja egy kalandtábor, ahol a lurkók hosszabb időt is eltölthetnek viszonylag korhű környezetben, kézműves foglalkozásokon és más érdekes lehetőségeken vehetnek részt, s a végén a vásárnapon számolhatnak be szerzett tudásukról a viadalokon.

Az egy kicsit szomorkássá tett, hogy a virtuális kalandjáték még nincs kész, tábort csak a tavaly nyárit találtam meg, helyileg Nyíregyháza Sóstón. De szép is volna, ha országos lefedettségűvé tudna válni a kezdeményezés. Ha összefoghatná a hagyományörző táborok szervezőit és a hozzájuk kapcsolódó mesterségek űzőit is be tudná mutatni az arra nyitottaknak.

Ami kis derültséget okozott számomra, az az oldal látványa. Első ránézésre igen hangulatos, föld színű hangulat, éertt búzamező a naplementében. Alul, bár az én monitoromról kilógott de meglett, a lehetőségek: rólink, táborol, játék, webshop feliratok előbb latin, majd ha a kurzot rááll, rovásra változva látszanak. Szép, csak az a kár, hogy a feliratok nem jók.

Kezdetben vala az magyar rovásnak iránya jobbkézrül balra folyvást... Ehez tartozott egy betűformavilág (mint a saját oldlam fejlécében). A Sólyomhegy legendája oldalán a szöveg ugyan jobbról balra olvasandó, de a betűk fordítva láthatók, mint a tükörírásban. Ráadásul sajnos az is rosszul, mert egyszerűen a latin betűk karakterkiosztásával írt szöveghez van rendelve egy rovás karakter. Hogy érthető legyen itt az ábra:

Ugyanakkor azt sietve leszögezem, hogy ez nyilvánvalóan csak egy informatikai probléma amit ki lehet küszöbölni. Bár az efféle hiba nem mutat jól ott, ahol rovásírást tanítanak.

Ugyanakkor az is gyorsan hozzá kell tennem, hogy egy efféle táborban szívesen volnék ~* (...az, aminek a neve az istenért sem jut eszembe de körülirva szabadidős foglalkozásvezető és a szállodákban hívják így ezt a munkakört...)

*Tehát szívesen lennék animátor, mondjuk íjászat és egyéb fegyverek témában. És szívesen elvégeznék egy játszóházi foglalkozásvezető tanfolyamot is. Ez egy olyan világ, amit közel állónak érzek magamhoz. Adhatok és kaphatok belőle inspirációt, gondolatokat. És lassan kezdek belekomolyodni is, beleőszülni ebbe a szerepbe.

Tanfolyamot találtam is, csak nem olcsó. Végül is nem is olyan drága, de abban nem vagyok biztos, hogy ezzel nem egy újabb hasznavehetetlen papírra tennék-e szert... Bár úgy vélem, hogy ezek a kézműves foglalkozások egyre keresettebbek, akár hagyományos iskolákban is. Nem is beszélve a nyári táborokról.

Ahogy ízlelgetem a gondolatot egyre biztosabban érzem, hogy ez egy működőképes irány volna. Közel áll hozzám mind a népi mesterségekkel, mind a gyerekekkel való foglalkozás. Főképpen a hagyományőrzés. Ráadásul gyökeres változást hozhatna a mindennapjaimban is, hogy olyannal foglalkozom amiben igazán magam lehetek.