...bujj bujj zöld ág, zöld levelecske...

 Elővettem az egyik vásznat, ami időtlen idők óta porosodott a szekrény tetején. Eddig nem tudtam mihez kezdjek vele. Még most sem vagyok benne biztos. Illetve azt nem tudom, hogy mi sül majd ki a végén a képből.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gondolat, ami elbúj egy vászon mélyére. Sokáig ott várta a pillanatot, hogy végül felkészülve a hétköznapokra, előjött.