Választás van, helyhatósági. Kíváncsi vagyok sok mindenre. Tarlós István eredményére, a 11. kerületi eredményre és a 15. kerületére is. Az egyikben hivatalosan, a másikban gyakorlatilag lakom, így mindkettőhöz köt valami.

Intermezzo: Innen tőlünk elég sokat kell utaznom haza. út közben az egyik busz vezetőfülkéjében láttam egy csodaszép ragaszt. Üzenet Izraelnek. A grafika Árpád harci lobogóját, egy hatágú csillagot, benne Simon Perez arcképét ábrázolta. Szöveg hozzá: Petőfi Sándor, Mit nem beszél az a Német című múlhatatlan hazafias versének két markánsan fogalmazó sora:

Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!...

Egész nap ócskaságok mennek a hírcsatornákon is, éjfél óta kampánycsend van. Idén csak a választás napjának nulladik órájától a választás napjának 19. órájáig, amikor a szavazóhelyiségeket zárják.

Talán célszerű lett volna átkérjem magam ide, hiszen itt élek, itt töltöm mindennapjaim, itt szembesülök a hétköznapok kihívásaival, rendelők, közlekedés, kosz és hajléktalanok. Azért is jobb lett volna, mert akkor nem kell betegen a várost teljes hosszában átutaznom. Viszont azt el sem tudnám képzelni, hogy ne menjek el és ne vegyem ki a még oly csekélyke kis részemet a közéletből.

Most aztán várakozás estig, amikor elkezdődik a választási cécó. Mivel a kerületi emberek közül senkiről semmit nem tudok, így egyszerű pártpreferenciák alaoján adtam le a voksom. Pezsgőbontás és ünneplés nem, de talán egy kis örömködés belefér majd az estébe. Az előző húsz év után sok mindennek kellene más irányba fordulnia.