Figyelem!

A következő bejegyzés tartalma alkalmas lehet arra, hogy a gyengébb idegzetű olvasókat megbotránkoztassa!

Vannak kérdések, amik előbb-utóbb elhangzanak. Ilyen a címben szereplő is, ami kikerülhetetlenül előkerül néha. Másrészt vannak élethelyzetek, amikor minden kérdés, és a rá adható válaszok más (de nem MÁS!) értelmet nyernek.

Szedegetem a bogyóimat. Takonykórral sújtva kicsit megszaporodott a számuk. Kaptam antibiotikumot, szedek köhögésre valamit, meg a fejfájásra egy-egy helyeset. Olyan dolgok buggyannak fel belőlem néha, hogy azon komolyan elgondolkodom. Nem ecsetelve túlzottan részletes naturalizmussal a hurutot, csak annyit mondhatok: betyáros darabok..

A legrohadtabb dolog, amikor csak úgy szárazon, égetve kell köhögni. Közben azt érzed, hogy az agyadban létező összes ér mindjárt elpattan, egész testedben húz az izomláz és nem jön fel az istenért sem. Már ott érzed a torkodben, csak krákogsz -a jelenet nézői ilyenkor kezdik hívni a mentőket, a rohadt kis hurutcsomó meg az istennek se moccan.

Aztán ha véletlenül mégis sikerül felgurgulázni a delikvenst, kezdődik a következő procedúra. Istenem hová rohanjak vele? Ennek csak kifelé lehet útja, de hová? Kétségbeesett nézelődés, persze minden jelen lévő szempár meredten követi az eseményeket.

Zsebkendőt diszkréten megtölteni -ez egyébként lehetetlen feladat, majd vigyázva hogy a tartalom ne menjen a külső rovására neki lehet eredni az első nyilvános szemetesig. Mutatványnak sem rossz. És ha idáig sikerült elérned, már csak abban reménykedzs, a legközelebbi bemutató alkalmával is találsz megfelelő edényt.