A déli órákban rettentő szirénázás törte meg az amúgy majdnem csendet. Jött egy darus kocsi, és visítva átrobogott a buszvégállomáson. Nem sokkal később jött a következő daru, amit egy rohamkocsi, kicsit később pedig egy rohammentő követett. Azt nem sikerült kideríteni hova igyekeznek, bár az biztos volt, hogy közel van rájuk szükség.

Ahányszor szirénáztak, kimentem az erkélyre és szakítottam néhány száradó félben lévő büdöske virágot. A parasztudvarokban azért ültették a büdöskét a répa meg a paradicsom közé, hogy azokat megvédjék a tetvektől. Tisztelettel jelentem, hogy az agyonnemesített büdöskék nem taszítják, inkább vonzzák a levéltetűt. A hagyományos színű nem, de a fehér virágzatú annál inkább csábítja ezt a kis gonosz rovart.

Nos, a fenti képen egy a monitoron araszoló levéltetű és a digitális fotózás nem várt mellékhatása, egy gyönyörűséges interferencia mintázat látható. A tetű úgy másfél milliméter nagyságú fenevad volt. A telefonom sajnálatos módon ilyen makrókat nem tud készíteni.

A magnak gyűjtött és bevitt virágzatokból másztak el, de nem kevesen. Kiráztam mindet és csak a fehérben volt tetű, de azokban rengeteg... Nem is tudom van-e értelme eltenni azokat a magokat.