Annyit szídom ezt a kurva kócerájt, hogy azt már magam is igazságtalannak érzem (néha... -nagyon ritkán). Azt gondolom teljes meggyőződéssel, hogy semmi nem véletlen, hogy az ember megkapja amit megérdemel, máskor meg lekűzdendő feladatokat amik majd a javát szolgálják. Vagy bizonyíthat vele saját magának -mást úgysem érdekel. És hogy a dolgok oka általában nem (csak) másokban keresendő, hanem magunkban. Persze ettől függetlenül lehetek nagyon elégedetlen a helyzettel -Jus Murmurandi.

Akkor jöjjön a jó. Már mondtam, hogy nyomtatunk vászon posztereket, azt is említhettem talán épp tegnap, hogy ezeket majd ékrámára is fel fogjuk feszíteni. Tegnap a selejt vászonból levágtam a kerethez megfelelő méretet és felfeszítettem. Nem mondom, hogy tökéletes lett, de a lehetőségekhez képest egészen jó. (Mondjuk 10-ből két pont)

A kevésbé jó, hogy a stúdió munkája tetszik, szeretem csinálni, jók a kollégák (párdon, a lemaradtak is jók, csak épp nem voltak ott), a vevők sem mind teljesen ostobák, szóval majdnem teljes a boldogság. Ami kicsit (rettenetesen) megrontja az idillt, az az áruház.

Mindenesetre ha majd megtanulunk rendesen feszíteni vászonképet, akkor akár egészen jópofa is lehet ez a dolog. Az egy kicsit megint csak lehervaszt, hogy akármilyen jól dolgozunk a fizetésünk ugyanannyi marad. Semmi motiváció, semmi ösztönzés...

A rossz, hogy a munkánkat nagyban megnehezíti a környezeti hatás. Bár azzal kezdtem, hogy a dolgok okát magunkban kell keresni, most mégis a külső körülményekre mutogatok. A rengeteg felesleges basztatásra. A döbbenetes kuplerájra a raktárban. A hülye elvárásokra -amik persze mindenhol vannak de nekem az enyém fáj leginkább (önző vagyok).

Egy szónak is száz a vége (vagy fordítva?). Ugyan ezt a munkát akár csinálhatnánk jól és hatékonyan is, ha hagynának minket jókedvűen dolgozni. A jól itt azt jelenti, hogy a lehető legjobb feltételeket a legjobban használni. Például, ha most jól érezném magam a munkahelyemen, akkor nagyon boldogan beszélnék erről a vászonposzterresajátfotóbólképetafalra dologról. Még akkor is, ha akár én is megfesthetném mondjuk nem ennyiért...

De a dolog jó és nem sok helyen van ilyen és elérhető áron és amúgy is. Csak ne ebben a kurva kócerájban volna, ami persze a vásárlót nem annyira érdekli mint engem. Hát ez van.