Az úgy kezdődött, hogy EszesCsibe egy hónappal ezelőtt megkérdezte, hogy volne-e kedvünk. Naná, hogy volna, az út ára is jó, bár csak Feszty András hírös körképe van benne.

Ahogy az időn is látszik, nem volt velünk kegyes a nyárutó. Reggeltől szinte egész nap valamilyen mértékben esett az eső.

Megérkeztünk, bejutottunk, térképet kerestünk, nekiláttunk Eszterrel a park felfedezéséhez. Királyok portréi, Árpád emlékmű, Csete jurták, vissza a Rotundához a halász emléktárgyak mellett, gátőrház és találkoztunk csoporttal és be a körkép megtekintésére. Hát hogy is mondjam? Monumentális, az biztos... Maga a kép a romantikus Habsburg ősmagyar elképzelést tükrözi. Pusztítunk egy kicsit, irtunk egy kicsit, átveszünk sokat, és megeuropaiasodunk. A kommentzár erre a maszlagra jócskán ráerősít.

Többiek azt mondták, hogy érdekes hangeffektek voltak a kép felől, de ezt mi már nem vártuk ki, Nekünk/nekem három perc elég volt abból a tömény népbutításból. Helyette bejártuk a rotunda egyéb kiállításait. A kilátó zárva volt, pedig megnéztük volna onnan a tájat. És a panoptikumba nem tudtunk bemenni, mert oda külön jegyet kellett volna venni a főbejáratnál -ofkorz.

Amikor ezzel végeztünk, visszamentünk a Csete jurtákat most már tényleg bejárni. Érdekes faszerkezetes épületek, a kiállított tárgyak között is akadt számos érdekes dolog. Az egyikben mondjuk egy hatalmas szelet mammutfenyő, rajta a korjelléssel, na az tetszetős volt mondjuk.

Innen tovább indultunk a skanzen felé. Hát meg kell mondjam, számomra ez volt az egész komplexum fénypontja. A tanyák, parasztházak, állatok, az a miliő -erre vágyok nagyon nagyon rég óta, de ez most nem az a bejegyzés... A házaknál néhol bemutató, például az egyikben bodagot sütöttek. Azt nem vártuk meg, hogy el is adják-e, vagy netán kóstolóba szétosztják. A szegedi parasztház udvarán elkaptuk a juhászt és a csendőrt, majd a csendőr tartóztatott le engem. Persze a kép kedvéért.

A skanzen végén lévő piac nyüzsgő volt, a látogatók vásárolhattak. Aki nem a puiacon akart vásárolni, az a szatócsboltban is megtehette. Ott voltak nyalókák, cukorkák, kávét is lehetett kérni, meg mindenféle dolgok. Innen én már a kijárat felé vettem az irányt, kedves meg elment a lovas bemutatónak helyt adó nomád park felé. Utólag azt mondta nem kell bánnom, hogy nem tartottam vele.

Összességében azt mondom, hogy ez a néhány óra sajnos kevés erre a parkra. Szívesen időztem volna hosszabban néhány helyen, de nem nagyon volt időnk. Atóval és korán érkezve biztosan jobban gazdálkodhattunk volna az idővel. Az út hossza is meghatározó, nincs túl közel Budapesthez. Ellenben Szegedtől harminc kilométer sincs. Jól éreztük magunkat, bár kicsit olyan érzésem volt, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. De mindenképp érdemes meglátogatni ezt az emlékparkot.