Nem szeretem ezt a hétvégét. Pénteken hajnalban, szombat és vasárnap egész nap. Ráadásul itthon meg egyedül. Most sörrel kenegetem a fájós lábamat, remélem reggel elmúlik a fájás -még egy napot végig kell álni majd. Egyébiránt a holnapot különösen is utálom, de ez persze nem számít semmit. Jövő héten pihenés, összesen nyolc órát dolgozom, azt is kétfelé osztva.

Mexicoi barátom folyton hívogat, hogy menjek ki. Hát, ha nem lenne olyan messze. Vagy legalább ne az újvilágban lenne. El nem tudom képzelni, hogy nekem mi keresnivalóm volna arrafelé. Ha még peru, mert ott vannak érdekes dolgok az andokban, de Mexicó? Nem érdekelnek az aztékok, az olmékok, a toltékok meg a maják. A maja naptár sem érdekel különösebben.

Még egy kávét is főznék, ha elől lenne a kávéfőző. De nincs, én meg nem állok neki megkerersni, marad a lábkenőcs...