A haragosaim kezdhetnek örülni, hogy na végre. Másoknak meg nem kell izgulni, csak szójáték.

Az történt ugyanis, hogy a Visegrádon megbeszélt ing elvileg elkészült és holnapra kész. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy pl jó lesz-e. meg hogy szépe lesz-e. Érdekes volt, mert már vagy másfél hete jelentkezniük kellett volna. Az e-mail címem és elvileg a telefonszámom is meg volt náluk. Mivel eddig nem adtak jelt magukról, tegnap küldtem egy e-mailt nekik. Egyből válaszoltak is, de mintha valami sértődés volna a levegőben. Bár talán csak képzelem, de kicsit lepattintós volt a válasz. Mindegy, remélem jó lesz rám.

Ma pedig voltam a varrónőnél próbálni. A két nadrágom hétfőre fog elkészülni. Utánna egy baráttal mászka a margit szigeten. Hazafelé feladtam egy csekket, meg kértem erkölcsit. Nem adtam fel, hogy egy ennél jobb állást találjak. Néha találok egészen jó ajánlatokat, és lelkesen elküldöm a jelentkezésemet. Aztán semmi. Se válasz, se visszajelzés, semmi. Nem szeretem az ilyet és csak azért, mert ez az általános, még nem fogom megérteni miért van így.