Érdekességeket mondtam? Talán azok, bár belülről nézve inkább megalázónak tűnik mint érdekesnek. Komolyan olyan ez a hely, mint ha gyémántbányában dolgoznék. Az ellenőrzés gondolom azért ilyen, mert a dolgozók kb éhbérért vannak agyonnyúzva.

Minden okosításon elsőként azt mondják el, milyen fontos a mosoly. Gondolom erre azért kell különös gondot fordítani, mert az elnyúzott személyzetnek nem sok kedve van amúgy a mosolyra.

Ezt az egészet úgy kel elképzelni, mint egy katlant. lent fortyognak a dolgok, kívülről meg szépen beborít mindent a cukorszirup. A katlan tetején meg a rengeteg igazgató ül és a tehetetlenség erejével próbálja elfolytani azt, ami kitörni készül.

Most olvastam, hogy a cég pénzügyi igazgatója augusztus elsejével távozik. Hivatalosan nem a túlórapénz botrány miatt. belső információm természetesen nincs, hozzánk az ilyen pletykák nem jutnak el. Mi egy másik szint vagyunk.

Mi a rabszolgák szintje vagyunk. A vezetők -nem osztályvezetők, hanem magasabb, igazi managerfélék csak rabszolgáknak tekintenek minket. Az újakat meg segédrabszolgának. Megtehetik, magyarországon harmincezer embert foglalkoztatnak. Pontosabban harmincezer rabszolgát...

Az a szép az egészben, hogy ez a harmincezer ember azért dolgozik épp itt ennyiért és ilyen feltételek mellett, mert a kenyéradó gazdáik tönkretették a kiskereskedelmi boltokat. Egy kis üzlet képtelen árversenybe szállni a multikkal. Ajánlhat személyesebb hangvételt, magasabb minőséget, barátságosabb partnerkapcsolatot, de ezekben az árérzékeny időkben ez az egy számít, az ár. Már pedig képtelenség úgy versenyezni, hogy a multi adómentességet élvez, abból is kedvezményeket kap, meg támogatásokat.

Ezzel szemben a kiskereskedelmi résztvevők csak terheket, adminisztrációt, akadályokat és gátakat találnak. Szóval tönkretették a kereskedelmi szektort a mammutcégek, majd felszippantották az onnan kirekedt dolgozókat éhbérért. Létbiztonság ugye. A kicsi is több a semminél. Már pedig ezzel csak a semmit támogatjuk.

Az persze nem lenne megoldás, ha elkezdenénk máshol vásárolni és mindenki kilépne ezekből az óriási kereskedelmi gyárakból. Nincs hová menni ugyanis. Meg hát egy face to face beszerzés során nem lehet úgy megalázni a beszállítókat, mint ahogy a mammutok teszik őket kiszolgáltatottá. Mert ugye ha nincs más aki megvegye, mert azok már tönkrementek, akkor a multival kell bizniszelni a beszállítónak is.

Én meg most ennek a megnyomorító és kiszipolyozó gépezetnek lettema része. Mondjuk ettől van hányingerem. Ezt persze nehéz elmagyarázni annak, aki beletörődve felteszi a kezét és azt mondja: alkalmazkodok és elfogadok. Többé-kevésbé ezért tartunk itt...

Aztán azt is furcsa belülről látni, hogy csinálják a kereskedelmet a nagyok. Az egész a fejetlenségről, szervezetlenségről és kapzsiságról szól. Plusz a hatalmi szervezkedések és pozícióharcok. Komolyan mondom, ez egy agyrém. Mindenki mosolyog és élezi a kést.

No de pocsékolás. találtam egy jelmondatot az egyik oktató teremben: Azt a rendet amit nem ismerünk, káosznak nevezzük. Igaz. Ugyanakkor a káosz az káosz, a rend meg rend. Az agyonszabályozottság meg nem rend, hanem melegágya a káosznak. A raktárban raklapszám állnak a selejtes és használhatatlan cuccok. Esőben fedetlenül ázik a kenyér, a műszaki cikk, a játék, minden.

Egy egészséges fingáshoz hatféle űrlap kell és még négy jelentés a kivitelezéséről. Tervek, előírások, vezetői utasítások, specifikációk, direktívák, komszomol feeling... A sorbanállás mellett a másik nagy angol találmány a bürokrácia ilyen mértéke. A készletkarbantartásnak tizenhétféle trükkös módja van, a lehető legbonyolultabbak, mellé a selejtkezelés nyolc módozata. Ezek nem vagylagosak, hanem és kapcsolatban vannak egymással.

Tervet kell készíteni ahhoz is, ha kimennél a vécére. Ha csak benézel a pult alá arról is. Ja igen, vécézés nem nagyon lesz, mert egyszerre egy ember lesz a pultban. Néha háttal a vevőknek, mert vannak feladatok, amiket úgy tudunk majd ellátni.

Az eladáson kívül tehát vannak még feladataink. Minap takaritástréninget kaptunk. Szóban. Minden tréning szóban van, némelyikhez van nyomtatott anyag. ezekből néhányat meg is kaptam már. Úgy értem a nyomtatott példányt is a szóbeliség mellé.

Tehát eladók leszünk, biztonsági őrök leszünk, adminisztrátorok leszünk, labormunkatársak leszünk, takarítók leszünk és néha pénzszállítók -azt csak személyi védelemmel. Utóbbi kivételével mindent egy időben. Közben reklamációs ügyintézők is leszünk, minőségi ellenőrök leszünk, és panaszkezeléssel is foglalkozunk majd. Ezt is mind egy időben. És minden felelősség a szolgálatban lévő eladó nyakán. Ez mondjuk oké, ha két ember van egyszerre. De nem lesz.

Az már csak hab a tortán, hogy elkezdődött a munkaidővel való játék. Heti húsz óra helyett ezen a héten már huszonnégy órára vagyok beosztva. A korábban aláírt jelenléti ív meg kicserélődött. Munkaruhám meg még mindig nincs. nem baj, jól vagyok civilben is, amig nem a raktárszutyokban kell lennem. Bár az eladótérben nem lehetnék civilben. Viszont legalább sikerült szert tennem egy öltözőszekrényre, mert eddig az sem volt.

Komolyan mondom, az eddigi tízegynéhány éves kereskedelmi gyakorlatom és tapasztalatom mind megdőlt a multinál. Mondjuk egy pozitívum van, bejelentett (fél)állás. havi ötvenért (se). Na ezt kapd ki! Az is valami. Három éve keresgélés után megfogtam az isten lábát! Csak ne lenne gyomorgörcsöm és hasmenésem, ha eszembe jut a munkahelyem. Meg ez a nyomorult fejfájás...