Tegnap nagy nap volt. A leendő munkaállomásom mintaképéül szolgáló állomást tekintettük meg munka közben Ungerauban. Más néven Petržalka, illetve Pozsonyligetfalu. Azért a német nevén hívom, mert ez egy alapvetően sváb falu volt Pressburg (Pozsony) mellett. 1960akárhány óta meg Bratislava részét képző külváros.

No itt található a mintaállomás, amilyen majd hazai viszonylatban a miénk is lesz. Az ott töltött kb egy óra alatt volt egy darab érdeklődő, meg egy ment a kész dolgaiért. A két unatkozó eladó meg nézett ránk nagy kerek szemekkel, hogy mit ácsorgunk csapatostul a boltjuk előtt.

Két és fél órát utaztunk oda, két és felet vissza,ott meg alig egy szűk órát töltöttünk. legalább vettem kofolát, amit nálunk sajna nem lehet kapni.

Az idő múlásával nem hogy csökkenne a kételyeim száma, de egyre nő. És nem elsősorban a munkával kapcsolatban, hanem a rárakodó százmillióféle agyonszabályozásból eredően. Arra is van szabály, hogyan kell hivatalosan pisilni menni... A levegővétel is le van szabályozva. Minden! Komolyan mondom, én még ilyet nem láttam.

Mondjuk a fizetéselszámolás alapját képző papírral már most játszik a cég. Hétfőre, keddre be kellett mennem dolgozni. Kedden be is írtam magam, szerdán pihi volt, tegnapra már egy olyan lap volt ott, amin a hétfő keddi jelenlétem nem szerepelt. Csak azért is visszaírtam magam ha már egyszer dolgoztam akkor.

Ma is be vagyok írva, de a heti 20 óra miatt nem megyek be, wellenben a délutáni oktatásra be kell, mert ez lesz a gépek kezeléséről szóló. De hát rohadjanak meg, hogy minden fél nappal előtte derül ki, hogy tervezzen így a Zember? Ja, azt nem tudom még, mikor kell mennem a jövő héten... Nem gond, délután kiderrül.