A következő gondolatmenet abból az egyszerű tényből indult el, hogy kiderült a vércsoportom: ezek szerint "B" csoportú vagyok. Ha valaki valamit jól csinál azt mondjuk, hogy a vérében van. De mi van az én véremben?

Ezt olvastam a harmonet oldalon: A "B"-vércsoportú emberek angyalok voltak, akik itt tartózkodtak az emberek között és nézték, csodálták a szerelmet, amely két ember között szövődött. Egy napon elfogta a vágy az angyalokat, hogy ők is megéljék azt a csodát, amit az emberek és szerelmi viszonyt kezdtek velük. Azonban ennek nagy ára lett, Isten emberi testet öltetett velük és azóta is rabok, börtönnek érzik a testet, amelyben élnek. Hát ez igazán érdekes, de nézelődjünk tovább!

Asszimilátor típus, amely az éghajlati változásokhoz és a civilizációk keveredéséhez egyaránt alkalmazkodva, a természet kiegyensúlyozottságra való törekvését tükrözi. B vércsoportú típus a nomád. Kiegyensúlyozott, erős immunrendszer, toleráns emésztőrendszer, rugalmasabb táplálkozási szokások jellemzik, tejtermékfogyasztó, kreativitással jól reagál a stresszre, a fizikai és a szellemi munka közötti megfelelő egyensúly esetén karcsú és erős marad. Ebben is lehet valami. No de nézzünk még tovább!

Az ősi Himalája környékén 10-15 ezer évvel ezelőtt alakulhatott ki India és Pakisztán területén. Jellemző a vándorló, nomád törzsekre. Emésztőrendszerük nemcsak a húshoz és tejtermékekhez szokott. A vándorlás következtében vegyes táplálkozásúvá váltak. Így ezt a vércsoportot szokták úgy is jellemezni, hogy a mindenevők csoportja.

A "B" vércsoportúak igyekeznek magukat távol tartani az érzelmek megnyilvánulásától és azok kimutatásától. A tökéletességre törekszenek és ezt a környezetükben élőktől is elvárják. Függetlenül látják a dolgokat, nyílt lapokkal játszanak és meggyőzőek az érvelésben. Esetenként erőszakossá tudnak válni. Nagy nehézségek árán, tudatosan képesek alkalmazkodni és együttműködni, hogy elkerüljék a konfliktusokat. Mindent hibátlanul akarnak megélni. Megérkeztünk a lényeghez!

10-15 ezer évvel ezelőtt, amikor véget ért az utolsó nagy jégkorszak, állítólag ősközösségi társadalmakban élt az ember. Pontosabban épp ekkor jelentek meg és fokozatosan elterjedtek a "tömegtársadalmak". Megjelent a korai földművelés, megvolt még a gyüjtögetés és vadászat, illetve a terelő legeltető állatartás. Meg persze a nőközpontú társadalom...

Talán túlzásnak tűnik, de engem akkor is lenyűgöz a korai, félig letelepedett, félig nomád társadalom felépítése. A téli és a nyári szállások közötti vándorlás olyan ritmust ad az életnek, amit a helyben maradás nem tud megadni. Szó nincs itt örökös barangolásról. Egyszerűen hagyjuk a természetet a maga útján haladni, miközben mi is haladunk a saját utunkon. 

Ez az életmód olyan kettős formát valósít meg, amiben ideális arányban van jelen minden vívmány és a természet harmóniája. A feladatok megosztása és a belőlük következő pozíciók liogikusak és eredményesek voltak. A férfiak elsősorban állattartással, vadászattal foglalkoztak, míg a nők a gyüjtögetéssel, később a földműveléssel. Mig a férfiak vándoroltak az állatokkal a friss legelők felé, addig a nők a kertet művelték, a gyermekeket nevelték és a családot (közösséget) irányították.

Azon most nem is kezdek gondolkodni, hogy ebben a rendszerben a többférjűség és többnejűség is szépen megfér egymás mellett. (Zárójelben megjegyezve, hogy ez mellesleg a genetikai sokszínűséget is biztosította -ezzel elkerülve a belterjességet...)

Alapvetően úgy gondolom, hogy a matriarchális társadalom mentálisan erősebb és szervezettebb, mint a patriarchális közösségek. Nyilván egyfajta kettős dominancia valósul meg az ősközösségekre még általában jellemző felépítésben. A férfiak közötti hierarchia valószínűleg a vadászatok eredményességéből alakult ki. Viszont a társadalom szervező ereje ekkor még nem mi férfiak voltunk, hanem a nagy családok -melyeket a matriarcha irányított.

A kőkorszaki társadalmakra nem volt jellemző a háborúskodás, hiszen az csak a feleslegtermeléssel jelent meg. Gondolom a későbbi, már letelepedett és elsősorban földművelő társadalomban vált fontos érdekké a felesleges javak megszerzése és gyarapítása, a feleslegből megjelenő gazdasági (és egyéb) hatalom megerősítése.  Így alakulhatott ki a törzsek szövetsége -jobbára már patriarchális formában, hiszen megjelent a katonáskodás.

Magyarul a túlburjánzó férfi egó okozta a korábban jól működő rendszer felborulását. A törzsekből államok formálódtak, melyek kitermelték saját -addig soha nem látott előljáróikat, uralkodó rétegeiket és magát az uralkodót. Jegyezzük meg, hogy akkoriban az sem volt kivételes, ha egy államot királynő uralt...

Nem akarnék olyan távolba visszanézni, ahol már elhomályosul a tekintet, így nem hozom fel legközelebbi rokonainkat (csimpánzok - bonobók), ahol a csoportokat ugyan alfahímek védik, de a csoport életét bizony az alfanőstény szervezi meg. A mai napig tetten érhető a magyar nyelvben ennek az időnek az emléke. Gondoljunk csak arra, miként fejezzük ki a bennünket környező világot.

Földanyánkról úgy szólunk: anyatermészet..., földünk az anyaföld, vagy szülőföld, és anyanyelvünkön beszélünk. Kultúránkat és szokásainkat az anyatejjel szívjuk magunkba. Emese álmában az öléből eredő folyó formájában jelent meg a későbbi Árpád-ház...

Mítoszok, mondák vallják, hogy a sanyargatott sorsú férfiak fellázadtak az Istennő(k) ellen és hosszú, kemény harcaban ragadták magukhoz a hatalmat. Az Istennők nem tűntek el nyomtalanul. Van aki úgy tartja, hogy a keresztény hit kerubjai is a hajdani Istennőkre utalnak, de a görög-római mitológia is hemzseg női istenektől.

Valjuk be, a nők a mai napig használják ősi képességeiket és irányítják a családokat. És talán azt sem túlzás állítani, hogy épp azok a családok a legszervezettebb egységek, amelyeket egy hagyományos értékrenden nevelkedett nő irányít.

Most egy határozott hátraarccal vissza is kanyarodnék a bevezetőhöz, miszerint egyfelől vándorló életmódot és vonzalmat örököltem az ősközösségi társadalomhoz (a véremben van). Másrészt a tökéletességre való törekedés igénye jellemez. A magam tökéletlensége egy csak a kiküszöbölendő feladataim közül. A társadalom tökéletességét (egészséges voltát) viszont nem tudom máshogy elképzelni, mint egy matriarchális rendszerben...

Nehezen, de tudok alkalmazkkodni, így egyes kőkorszaki jellegzetességekről is le tudok mondani, így a poligámiáról -bár a gondolat kétségkívül érdekes. Gondolom a hiba bennem van, hogy egy ilyen "elavult" rendszert kívánok vissza. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy a civilizációnk egészen más irányba haladt volna, ha a masculin jelleg helyett a női attribútumok érvényesültek volna a történelem során.

Ha a kreativitásunkat és képzelőerőnket nem pusztításra, háborúskodásra hanem építésre használtuk volna mi férfiak. Ezzel szemben megteremtettünk egy, a bennünk lévő értékektől elrugaszkodott és a természettel szinte teljesen szemben álló fajt, ami saját önteltségétől és megalomániájától szenvedve mára már a teljes bolygó létét veszélyezteti.

Uraim, nem az szolgálná fajunk fennmaradását, ha egy lépéssel hátrébb álnánk és lehajtott fővel bocsánatot kérnénk anyáinktól: Nekünk nem ment, de bízunk benne, hogy helyre tudjátok még hozni, amit mi elrontottunk!