ó szuzáná, o dont jú kráj for mí, for áj kám from alabam vid máj bendzsó on máj kní

Voltunk a Jurtamajálison a Normafánál. Ha azt mondom, hogy nem volt semmi, akkor sokat mondok. Volt egy jurta, ahol könyveket, egyebeket árultak, ketten ostort pattogtattak, másutt betyárgúnyás ember rohangált. Elektromos kapcsolószekrényből sütöde tálba-kenyér sül benne. Másik oldalt furgonból kipakoló parasztgúnyás figura. Volt ott kérem szinte minden. Volt fejsze, sildes süveg, pisztoly a férfi övén... éljen május elseje felirat a járművön. Anakronisztikus jelenség volt.

Csak egy valami nem volt, nézelődő. Párdon, még valami, program sem. Nem hiszem, hogy túl korán lettünk volna, mert a jurtát már kezdték bontani. Azt sem hiszem, hogy túl későn, mert két naposra hirdették, mi vasárnap kora délelőtt jártunk arra. Talán mégis lemaradtunk a javáról, ami szombaton lehetett? Sajnálom, mert szeretem az olyan rendezvényeket, ahol hasonló gondolkodású emberek vannak, mint én. Persze a sildes süveg, posztkommunista jelszó, pisztoly az övön nem arra utal, hogy hasonlóan gondolkodunk. Legalább valami szép, elöltöltős régi mordály lett volna, az illene a betyár gúnyához, de nem.

A rét felé vezető úton persze zugárus, bár nem a bangladesi fajta, de a rendezvényhez biztosan nem volt közük. Pedig kürtőskalácssütőt állítottak fel épp. Tényleg sajnálom, hogy üres volt a rét. Igazán nem tudom, mire számítottam, de ennél biztosan nagyobb érdeklődésre és több programra. Ha nem is kis vásárra, vagy nem is tudom, akár arra is.