Kigondoltam, hogy a hétvégén el kellene menni sátrazni, ami nagyszerű dolog. Bár nincs konkrét elképzelésem a helyet illetően, de vannak ötletek. A terv az volt, hogy süssünk szalonnát, engem igazából csak a tűz érdekel belőle, de ha már az van...

Szerete, az ilyen táborozásokat. Vagy is régen szerettem, mert jó ideje nem voltam már. Legutóbb meg azért volt olyan szörnyű a sátorben töltött éjszaka, mert nem oda vertük fel a sátrunkat, ahová akartuk. Ugye a kert az kert és nem arra való, hogy a sátor alja lenyomja a szép pázsitot.

No de a mostani útnál elkezdtem összeszámolni, mire is lesz szükség. Kaját nem viszünk sokat, csak ami egy vacsira meg egy reggelire elég. Az is instant kaja, szalonna, kenyér. Esetleg valamizöldet mellé.

VIzet nem akarok sokat vinni, mert az úton vannak kutak, ahol lehets szerezni. Sőt, az egyik szóba jöhető táborhely olyan, hogy ott akár tüzet is rakhatunk, sátrat is verhetünk, és kút is van. Csak közel van egy parkoló, de remélhetőleg nem lesz tele éjjel is ...

Az úthoz kell a sátor, két polifoam, arra egy termopokróc, meg két takaró. Kell két napi ruha, leginkább az alsó,. az erdőben valahogy elleszünk ugyan abbana nadrágban kétszer. Pólóból nem árt, ha van kiegészítés, ahogy a zokniból sem, de ezek sem nem nehezek, sem nem foglalnak nagy helyet.

Aztán ért a meglepetés: Kidobtuk az utolsó hátizsákot is, már vagy egy éve... Koszos, öreg, szakadt és már a javításoknál is erősen feslő anyaga az idők során elérett. Sokfelé járt velem az a zsák, szerettem. Akkor még, bakancsos turista koromban bejártam néhány hegyünket, töviről hegyire -ahogy mondani szokás.

Most viszont nem tudom, hogyan lesz kivitelezhető a dolog, a nájlonzsákos megoldás elég abszurdnak tűnik, nem honfoglalni megyünk... Azért majd összekészítem a cuccot és hotzzámérem a kínálkozó lehetőségekhez.