A napokban több dolog kapcsán is egy témakör felé irányult a figyelmem. Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy mi emberek vagyunk a teremtés koronájának legszebb ékköve. Képesnek és elhivatottnak érezzük magunkat arra, hogy beleszóljunk a természetbe. Mellesleg azt képzeljük, hogy uraljuk ezt a kies planétát.

 

Valamikor nagyon régen olvastam egy cikket a minket uraló gabonáról. A minap pedig egy filmet láttam a mezőgazdaság terjeszkedéséről és ennek következtében a társadalom rétegződésének megjelenéséről.

 

Azt gondolták hosszú időn keresztül a kultúrával, mezőgazdasággal, régészettel és történelemmel foglalkozók, hogy a gyűjtögető –halász –vadász életmódot folytató népekkel szemben a letelepedés és a mezőgazdaság útját választó népek a feleslegtermeléssel együtt nagyobb potenciállal rendelkeztek, ezért az új világrend viszonylag gyorsan kiszorította a letűnt társadalmak képviselőit.

 

 

Az igazság ezzel szemben az, hogy a letelepedett életmód nem kötődik a mezőgazdasághoz, ahogy az első domesztikált állatok megjelenése sem. Úgy tartják, hogy a kutya a vadász társa volt, a macska pedig a földművelőé. Ebben persze lehet valami, hiszen a macska a mai napig tulajdonképpen vadállat, csak eltűri maga körül az embert. Ugyanakkor a mai napig képes vadászatból fenntartani magát. A kutya ezzel szemben olyan mértékben az emberre van utalva, hogy nélküle a természetben már nem volna képes életben maradni. Viszont azt érdekes látnunk, hogy a kutyát közel 10 000 évvel korábban "civilizálta" az ember, mint a mezőgazdasági haszonállatokat.

 

A képletet ma már kissé másképp látják a történészek. Úgy vélik, hogy kezdetben a haszonállatokat az emberek nem a húsukért tartották, hiszem azt vadászatból szerezték be. Sokkal fontosabbnak vélik a tejet, ami a vadállatoktól szinte egyáltalán nem beszerezhető. Álláspontnak ez ugyan jó, csak azt kell látni, hogy az ősi vadász-halász társadalmak tagjai nem fogyasztottak tejet. Megemészteni is képtelenek lettek volna, ahogy sok területen a mai napig nem rendelkeznek emberek a tej lebontásához szükséges enzimmel. A japánok erre tipikus példa. Már pedig, ha képtelenek megemészteni a tejet, akkor minek tartottak volna tejelő állatokat? Ez teljes képtelenség!

 

Az viszont elképzelhető, hogy nem is a szőrükért, bőrükért vette maga mellé az ember az első háziállatokat. A vadon élő állatoknak erősebb lehetett a bőre, vízállóbb a bundája, stb. Akkor már nem marad, mint a táplálékszerzés. Ez persze megint anomália, mert ha az állatokat letelepítjük magunk mellé, akkor nem kell azokat fáradságos vesződséggel becserkészni és levadászni. Ha ez így lett volna, akkor a vadászatnak már nem a funkcionális szerepe lett volna érdekes, hanem mondjuk a beavatásban vált volna fontossá. Az viszont kérdéses, hogy erre lehetett volna-e társadalmat építeni?

 

Çatal Hüyük érdekes példa a nem földművelő, mégis letelepedett életmódot folytató társadalomra. Az épületek vízszintes tagolódásban ábrázolják a társadalmat, ahol nem jelenik meg a későbbi hatalomból eredő elkülönülés. A településnek nincs központja, és nincs az eltérő rétegződésre jellemző egyéb jellegzetessége sem. Az ilyen, nem tagolt társadalmakat nevezzük egalitárius berendezkedésűnek.

 

A településen és környékén feltárt ásatási anyagok nem utalnak sem állat tartásra, sem tudatos mezőgazdasági művelésre. Ellenben sok fegyver és egyéb vadászatra utaló lelet került elő. Meg a kövér hölgy a trónuson párducokkal övezve... Ezeket a kövér nőket a paleolit társadalom a mai tudásunk szerint isteni tulajdonságokkal ruházták fel, vagy termékenységi szimbólumokként tisztelhették. Persze ez is pusztán találgatás, semmi nem cáfolja, de nem is támasztja alá ezt a nézetet.

 

Kicsit elkanyarodtam az eredeti témától. A hosszú felvezető csak azért érdekes, mert bemutatja a paleolitikus társadalmakat a mezőgazdaság térnyerése előtt. Ahogy arra már utaltam, a mezőgazdaság a neki tulajdonított hallatlan előnyök ellenére is közel tízezer év alatt terjedt el. Azt senki nem tudja miért. Sokáig az a nézet volt mérvadó, hogy a vad gabonafélék nemesítése lassú volt, a nemesítés előtt pedig a termesztés volt nagyon nehézkes.

 

Ezzel a nézettel azonban le lehet számolni, hiszen akik kipróbálták a valóságban is, azok állítják: A vad gabonák termesztése semmivel nem nehezebb, mint a mai nemesített változataik termesztése. Akkor tehát itt az égető kérdés, a nyilvánvaló előnyök ellenére miért tartott ilyen sokáig a gabonafajták térhódítása?

 

A gondolkodó egyik apropója a Paleolit táplálkozás című könyv, amiről nemrég hallottam először. Ennek állításai a gabona kellemetlen, sokszor kifejezetten káros mellékhatásiról szólnak. A cukorbetegségtől az intolerancia tünetekig sok mindent a szénhidrátra vezet vissza ez a táplálkozási rendszer. Az alapvetése az, hogy a paleolit kultúrák természetes étrendjét kell követnünk ma is. Sok hús, mellé zöldség és gyümölcsfélék. Ezek mellett semmi szénhidrát, nincs cukor, legfeljebb méz –abból sem sok, és nincs tej és tejtermékek.

 

No mindebből az én következtetésem az, hogy korántsem mi vagyunk ennek a bolygónak az urai, hanem az egymással versenyző gabonafélék. Meg az új térhódítók, a szója és a repce. 

 

A letelepedett életmód és a feleslegtermelésre épülő mezőgazdasági társadalmak egyenes következménye a mai fogyasztói társadalom, ami a gyűjtögető –halász –vadász és nem mellesleg egyenlőségelvű társadalmakban teljesen elképzelhetetlen lett volna.

 

Ezt a változást a minket rabszolgasorsba hajtó gabonák vagy más "kultúrnövények", és az "ő" érdekeiket leginkább kiszolgál(tat)ó, a feleslegtermelésből nyert hatalmat birtokló rabszolgatartók kényszerítették ki. Azt gondolom, hogy az agrikultúra terjedésének a józan ítélőképesség állta útját, valamint az igazán emberközpontú ős-társadalom.

 

Ahogy megjelent a mezőgazdasági termelés, úgy alakult át a társadalmi rétegződés. Megjelentek a hatalom birtokosai, akik a megtermelt felesleg felett gyakorolták az ellenőrzést, ezzel az egész társadalmat kordában tartva. Érdemes megfigyelni, hogy ettől az időtől kezdve lehet az addigi hiedelmeket és hitrendszereket vallásnak nevelni.

 

Nem tudunk az ős társadalmak korából eredő intézményesült vallást. Nyilván az új társadalmi felépítmény kitermelte új hiedelmek és hitrendszer némileg építkezik az ősi hagyományokra, ahol azok nem az új érdekek ellen hatnak. És ebben a folyamatban elsősorban a gabonatermesztés volt jelentős, mert láttunk példát a letelepedett, egalitárius, vadászó társadalomra.

 

Talán túlzásnak hat, de akár azt is mondhatjuk, hogy a gabona szelektálta társadalomban a befolyásoltság mértéke jóval meghaladja az őskori társadalmakét. Mint ha valami tudatmódosító enzim volna a gabonaszármazékokban. Másként, ha a gabona nem lenne ennyire káros, akkor nem kellett volna tízezer év az elterjedéséhez...

 

Bizony, azon túl, hogy a gabona leigázott minket, egy az emberi léttől teljesen idegen civilizációt kényszerített ránk a mezőgazdaságon keresztül. Egészen odáig terjedt a hatása, hogy a legjelentősebb vallásainkban is megjelent a gabona, vagy a belőle készült kenyér tisztelete. Valószínű, hogy az agyunkban keletkező mémek egy része is a gabona vagy más szénhidrát alapú táplálék következtében jelent meg. 

 

A társadalmaink minden jelentős tulajdonsága a letelepedésből, a terület védelméből és a víz megszerzéséből ered, ezzel egészítve ki az amúgy is meglévő territoriális viselkedést, amely korábban pusztán szexuális indíttatású volt. A gabonaféléknek köszönhetően a szexnél (szaporodás) is fontosabb a hatalom birtoklása. Akár hogy is nézem, én itt szoros összefüggést látok...

 

Talán az sem véletlen, hogy az idegen kultúrák pont a gabonatáblékban helyezik el számunkra figyelmeztető üzeneteiket. Olyat még soha nem hallottam, hogy alma, vagy szilvafákat hajtogattak volna szép, egyenletes formákba a minket látogató ufók, de arról sem történt eddig említés, hogy a racka gyapjába csomóztak volna lenyűgöző mintákat...

 

Arról majd talán egy másik cikkben, vagy egy másik felületen beszélek, hogy ezek a társadalmi torzulások hogyan fogják befolyásolni a középtávú jövőnket.